Száz esztendő magyar zenekritikája [antikvár]

Száz esztendő zenekritikájának, zenéről szőlő-hírlapi, folyóirati recenzióinak, híradásainak történeti áttekintése e munka célja: összegyűjteni, valamennyire rendszerezni és a kutatás számára dokumentálni egy részét annak, ami egy évszázad zenei életéből a sajtóban fennmaradt. A vizsgálódás nagyjából a kezdetekhez nyúlik vissza, a 18. Század utolsó éveihez, zenei életünk első sajtódokumentumaihoz, és elvezet a millennium időszakához. Itt, a múlt század alkonyán magától kínálkozik a cezúra: Erkel már meghalt és Bartókék még nem léptek nyilvánosság elé. A régi túlélte magát, az új még nem született meg, s ami születőben van, egy új nemzedék új fogékonyságával találkozik majd. Az új generáció kevés ösztönzést kapott az elődöktől, de ezt az előkészítő munkát, a 19. század tettét mégsem szabad lebecsülnünk. Azzal, hogy zenei életet teremtett, operát, hangversenyeket és a magyar zeneszerzésnek legalább az igényét feltámasztotta a közvéleményben, végrehajtotta ez az évszázad azt a feladatot, amelyet a magyar zene története reá rótt. A kibontakozásnak és fejlődésnek ezt a korszakát méri fel e könyv, a korabeli sajtő segítségével. Ez a felmérés nem teljes, mivel tanulmányának tárgya nem az egész magyar sajtó, hanem annak csupán egy-egy orgánuma. Ezek kiválasztásánál az időrendi folyamatosságon kívül a változatosság igénye vezetett. Változatosságon itt a lap műfaját (napilap, divatlap, szaklap) értem: ha már le kellett mondanom arról, hogy egy-egy zenei eseményt a krónikások különféle aspektusából elevenítsek fel, legalább időközönként változtattam az aspektust a tüdős szakíró, a tárgyilagos recenzens vagy éppenséggel a hírlapi pletyka változó fajsúlya szerint. Amennyire módomban állott, e változásokat igyekeztem nem túl sűrűn és nem túl tarkán alkalmazni: a lehetőség szerint végigvittem egy-egy lap dokumentálását egészen annak megszűntéig, vagy egy újabb lap keletkezéséig. így pl. a Honművész életét végigkísértem kilenc évfolyamán át 1833-tól 1841-ig; a Hölgyfutár útját 1849-től 1860-ig követtem, ekkor azonban megindult a Zenészeti Lapok, az első komoly és nagy tekintélyű zenei szaklapunk, amelyet megszűntéig, 1876-ig dokumentáltam. A Zenészeti Lapok megszűntével rátértem a napi sajtő tanulmányozására - szükségképpen ismét csak egy-egy orgánum folyamatos olvasására - több mint egy évtizeden át váltogatva a Pester Lloyd,