Bővebb ismertető
"A magyarországi népmesegyűjtés és kutatás eddig a mesélőt szinte teljesen kikapcsolta vizsgálódási köréből. Kutatóink megelégedtek mesegyűjtés közben a mesélő nevének, hellyel-közzel egyéb körülményeinek túlságosan is vázlatos megrögzítésével (életkor, foglalkozás, módosság) - állapítja meg Ortutay Gyula. S ez a tétel önként adódott abból, hogy Ortutay egy olyan nagy koncepciójú mesélővel akadt össze, akiből csak úgy ömlött a sok szép mese, mint csépléskor hombárba a tiszta búza! Ez a tény magával hozta, só't kötelezővé tette azt a feladatot, hogy a mesélővel is foglalkozzunk!
Ortutay könyvéről Korompay Bertalan így ír;"A Fedics Mihály mesei tudását közreadó könyv új műfajt hozott irodalmunkba: a mesemondó monográfiáét." Korompay ezzel egyrészt elismeri e kötet újszerűségét,másrészt nagyszerűségét az által, hogy mindjárt kategorizálja. Ezek után azt várnók, helyesli azt a módszert, amit Ortutay Gyula az új műfajjal kapcsolatban alkalmaz, lényegileg:a mesemondó egyéniségének vizsgálatát! írásának további részében azonban ennek éppen az ellenkezője tűnik ki.
Ortutay Gyula tulajdonképpen nem új dolgot produkál,amint maga is írja: "A népmese-kutatás történetében az orosz kutatóké az érdem, hogy a mesevizsgálat körébe a mesemondók egyéniségének vizsgálatát is belevitték."