Válogatott magyar mondák [antikvár]

A monda, idegen szóval "legenda" vagy "saga" [szága], íratlan történelem, mely rendszerint tábortüzek, őrtüzek, pásztortüzek mellett vette kezdetét, amikor öreg harcosok fiatalkori élményeikről meséltek fiaiknak, unokáiknak. Ezek megjegyezték emlékezetükben a dicsőséges vagy gyászos történeteket, és tovább adták azokat a maguk fiainak és unokáinak. Így élt tovább a monda, nemzedékről nemzedékre.A magyar mondakincsben kétféle mondára találunk. Egyik a történelmi monda, mely a nemzet őstörténelmére, történeti eseményekre avagy történelmi személyek hőstetteire, viselt dolgaira emlékezik, a másik a földrajzi alakulatok, hegyek, tavak, folyók, patakok vagy erdőségek köré kialakult rege.Az előbbi határozottan bizonyítható történelmi tényeken alapul, és csak a részletek terén lehet emberi fantázia nyomaira bukkanni. Ennek oka abban lelhető, hogy mind a hunoknak, mind a honfoglaló magyaroknak volt már maguk módja szerint való történelemírásuk, ami rovásírásos faragásokba rögzítve nemzedékről nemzedékre szállt, tehát változtatni azon nem lehetett. Sajnos, mindazok a "pogány" feljegyzések, amiket hatkerekű sátorszekereiken a magyarok magukkal hoztak a Kárpátok medencéjébe, áldozatul estek az erőszakos hittérítés túlbuzgóságának.