Mezei műhelyek [antikvár]

Kiadói borító kopottas, szakadozott, gyűrődött. Felső lapélek foltosak.
Életem ​legnagyobb, legszebb s legszomorúbb élménye hazám és népem históriája. Nem a kőtalapzatra állított, ércbe öntött történelem, hanem az a közösségi sorsláncolat, amely a lüktető lét melegségét örökíti át szívünkbe, becsületes értelmünkbe és okos teendőinkbe, hogy erőnk, elhivatottságunk legyen a folytatáshoz. Mindig, mindenütt a múltban gyökerező, a jelenben istápolt és a jövőnek növekedő egészséges sarjakat keresem. A holnap kenyerét a mai csírában, a mulandóságnál hosszabb akaratot a nekünk adatott idő rövidségében. Bárhonnan vizsgálgatom hazám, népem históriás arculatát, a falut és a földműves embert el nem kerülhetem. De nem is akartam elkerülni soha, mert bár született városlakó vagyok, tapasztalataim megtanítottak rá, hogy a paraszti világ, a mezei műhelyek ismerete nélkül, csak fél fogalmakat, hamis képet alkothatunk szülőhazánkról. Ekként nem csak becsületbeli kívánalom, de elsőrangú rációs parancs, illetőségi ismérv, hogy tájékozottságunk mértéke szerint mennyire tekinthetjük magunkénak a magyar falut, a honi mezőgazdaságot. Gerencsér Miklós