Napból vagy, porrá leszel [antikvár]

"Domingo, mit gondolsz, mi ez a maskara rajtam? Mi ez a guanakóbőrköpeny, és mik ezek a vörös meg fekete foltok az arcomon? Akik ismernek, bizonyára azt gondolják rólam, hogy elment az eszem, és képtelen vagyok felfogni, hogy a tehuelchék világának annyi. Te meg, aki első találkozásunkkor még nem ismertél, fogadjunk, hogy azt gondoltad magadban: »Jé, egy igazi tehuelche lóháton... termete magas, arcát feketére és vörösre mázolta, milyen jó, ettől az egész lénye valahogy olyan végtelenül nemesnek tetszik; olyan őserőt sugároz, amivel ma már csak az ősember-barlangok falait borító festményeken találkozni... « Hát Domingo, nem hibbantam meg, és nem a múltba tévedő nosztalgia vezet... Hanem az a szomorú helyzet állt elő, hogy a fehérek, amikor elvették a mi jól működő régi világunkat, nem adtak helyette újat... Mert én esküszöm neked, ha már így alakult, én szívesen lennék egy virágzó, jól működő új fehér patagóniai társadalom része. De akik elvették a mi régi világunkat, nem adtak helyébe újat… Ez a guanakóbőr-köpeny és ezek a vörös meg fekete foltok az arcomon ezért nem a mi letűnt, régi életformánknak az emlékei, hanem a civilizált világ totális csődjének a gyászos jelvényei..." Részlet a "Szellemlovasok játszótere" című fejezetből A mű Chile és Peru valóságos környezetében, de a regény eszközeivel szól az ősi indián kultúrák és a fehér ember találkozásáról, illetve az utóbbi pusztításáról e kultúrákban. A hősök e vidéken tett képzeletbeli utazása egyszerre szolgálja a lerombolt múltbéli világ felidézését és a kulturális, illetve ökológiai jóvátétel lehetőségeit.