Viharsarok [antikvár]

Gerinc kötése enyhén meglazult. Egy-két lap felső sarka meghajlott.
A szerző legismertebb és legtöbb vihart kiváltó könyve lát ismét napvilágot: az egykor Sárközi György elképzelése alapján tíz kötetre tervezett Magyarország felfedezése sorozat első munkája. Három megye, Békés, Csongrád és Csanád történelmi múltja, népének sorsa tűnik elénk az 1930-as évekből. E táján az országnak mindig akadtak emberek, akik fölemelték a fejüket, és kockáztatták akár életüket is az emberhez méltó lét reményében. "Ez a nép mindig készen volt a fölkelésre, hogy újra kezdje életét, mely ezer év óta dermedten áll kísérletek és gyorsan elbukó szándékok tüzében és ködében. Ha egy-egy szikra arra épült, Tisztántúl mindjárt kigyúlt, s égett gyönyörűen, mintha tudata volna egy különb emberibb nagy életről..." - írja Féja Géza. E könyv alapján nyerte el ez a terület a megbecsülést sugalló "viharsarok" elnevezést. Az eredetileg a földrajz körébe tartozó kifejezés jelentésváltozatát alkalmazta az Alsó-Tisza vidékére. A művet függelék követi, amelyben helyet kapott az első sajtópör és egy válogatás a könyv korabeli visszhangjából: többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bálint György, Darvas József, Ignotus Pál, Kovács Imre, Móricz Zsigmond, Sárközi György, Szabó Zoltán és Veres Péter írása. Egy elsüllyedt világ dokumentuma ez a munka. Nemcsak e tájra, erre a három megyére, hanem az egész országra és annak népére is vonatkozott, mert közös volt a sorsuk. Ilyen kisemmizetten élt a "puszták népe" ebben a megszűkült hazában a két világháború között, és indult egy újabb pusztító háború felé. (Féja Géza)