A nemzedékváltás szerepe a kultúrában [antikvár]

Borítói repedezettek. Fedlap oldalsó széle felszakadt.
Bevezetés részlet: Könyvemben egy önálló témaként viszonylag ritkán kutatott, különleges problémakör vizsgálatára vállalkozom: a kultúra és a nemzedékek viszonyának tanulmányozására. A nemzedéki probléma és a nemzedékváltás jelenségével számos szakmunka foglalkozik, melyek közül néhányat e tanulmány megírásához is felhasználtam. Ezek azonban többnyire szociológiai, antropológiai, vagy az utóbb önálló tudományággá fejlődő ifjúságkutatási (juventológiai) nézőpontból tárgyalják ezeket a kérdéseket. Ezért egy külsődleges rálátásból úgy tűnhet mintha kimondottan egy társadalomtudományi problémával állnánk szemben. Vállalkozásom fő célkitűzése abban a törekvésben rejlik, hogy filozófiai kérdésként közelítse meg és tárgyalja a nemzedéki problémát a kultúrában. Egy átgondolt filozófiai érvrendszer segítségével azt a hipotézist kísérlem meg alátámasztani, hogy a nemzedéki probléma és a nemzedékváltás jelenségköre, abban a formájában ahogyan manapság a kultúrában jelentkezik, mély, lényegi összefüggésben áll a modernitás korszakában kifejlődő európai kultúra időszerkezetével és működési mechanizmusaival. Célkitűzésem megvalósításához többnyire a spekulatív filozófiai elgondolás elemző-értelmező útját választottam. Ez viszont nem jelenthette a problémakör szaktudományos vizsgálatainak kiiktatását. A kultúra kérdéskörére és a nemzedéki problémára vonatkozó szociológiai, antropológiai, szemiotikai, kommunikációelméleti vizsgálatok eredményeinek a felhasználása nélkül a filozófiai törekvésemet nem is tudtam volna megvalósítani. Vizsgálódásom a lényegesebb tematikai csomópontokban a szaktudományos és filozófiai megközelítések szembesítése következtében interdiszciplinárissá vált. Úgy vélem, hogy ez egyaránt összhangban van a személyes tudományos érdeklődésem irányaival és a vizsgált probléma természetével. Egy ilyen téma filozófiai kutatásánál a szociológiai, antropológiai, szemiotikai, kommunikációelméleti megközelítések nem kerülhetők meg. Egyrészt ezek a filozófiai gondolatmenetek kiindulópontját képezik, másrészt pedig az itt működésbe lépő filozófiai elméletek bensőséges kapcsolatban állnak ezekkel a tudományos problémafelvetésekkel: vagy megalapoznak olyan tudományos elméleteket, amelyek éppen elmozdulásban vannak a filozófiától a szaktudománnyá válás felé (mint pl. a fenomenológiai szociológia), vagy támaszkodnak rájuk (mint pl. a filozófiai hermeneutika a szemiotika és a kommunikációelmélet bizonyos eredményeire).