Beszélni kell! [antikvár]

Borító enyhén elszíneződött, foltos.
Nemcsak a könyvet ajánlom az olvasó figyelmébe, hanem a magyar nyelvet, amellyel az itt közreadott írások foglalkoznak. A helyzetünk, hogy a nyelvterület foszló szélein élünk, kívül az országhatár védősáncain, napi gondunkká teszi az anyanyelvűséget, az anyanyelv méltánytalan jogi helyzetét, a nyelvhasználat korlátozását. Közben ritkán gondolunk magára a nyelvre, ritkán tesszük föl akár köszöntésként is, mint Sütő András ajánlotta, azt a mindannyiunkra tartozó kérdést: „Hogy s mint szolgál, uram, az édes anyanyelve?". Nem fölösleges, nem költői a kérdés, mert nyelvi egészségünkkel ugyancsak bajok vannak. Bárki tapasztalhatja a televízióban, a rádióban, az iskolában, az utcán, mindenütt, hogy kapkodó, tétovázó, zavart lett nyelvünk dallama; bizonytalan, gyakran idegen mintát követ a szórend és a hangsúly; némely hangunkat, különösen a hosszú hangzókat alig érzékeljük a hanyag ejtésben; hígul, lazul nyelvünk okkal magasztalt tömörsége; az egyoldalú kényszerkétnyelvűségben szolgaian fordítjuk azt is, ami lefordíthatatlan; és átvesszük azt is, ami fölösleges, mert van már rá szavunk. Hogy mindez ne így legyen, arról mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban. Ehhez ajánl segítséget, tanácsokat ez az olvasókönyv.