Általános Nyelvészeti Tanulmányok XI. [antikvár]

Antal László Szemantikai interpretáció és nyelven kívüli tartalom 1. Az a nyelvész, aki magát Saussure és Bloomfield követőjének vallja, a nyelvet jelek rendszerének tekinti. S ez nem puszta deklaráció (amit egyébként minden nyelvészeti bevezetés első fejezetében megtalálhatunk), hanem olyan fundamentális módszertani elv, amely az egész nyelvszemléletet áthatja. A jelek egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy csak utalnak a dolgokra. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a nyelv a világ adekvát leírását tartalmazza. A nyelvi jelek csak felvillantják, a figyelem centrumába hozzák a nyelven kívüli jelenségeket — hogy ezeket a jelenségeket ki mennyire ismeri, alkalmanként mit emel ki belőlük, mire gondol velük kapcsolatban, milyen más jelenségekkel asszociálja azokat — nos, ez egyénenként változik és semmi köze a nyelvhez. A nyelvnek megvannak a maga sajátos eszközei ahhoz, hogy — ha szükséges — az általános utalásokat elmélyítse, részletezze, finomítsa. Vannak speciális szó-kategóriák, amelyeknek éppen ez a hivatásuk. Hyen kategória pl. a melléknév. A melléknevek voltaképpen szemantikai mutatók.^ Éppen azért, mert ' A „szemantikai mutató" kifejezést Katz és Fodor sokat reklámozott és legalább annyit bírált elméletéből vettem. (Lásd Katz, J. J. és Fodor J. A., The structure of a semantic theory: Language 39, 170 — 210 (1963).) Nem lenne értelme, hogy a bírálatokra, amelyek egyike-másika megsemmisítő volt (lásd pl. Bolinger, D., The atoraization of meaning: Language 41, 555 — 573 (1965), itt részletesen kitérjünk. Csupán néhány további ellenérvet említünk meg egész röviden: (a) Mindenféle dichotóm tulajdonság-pár (pl. [ + élő]) értelmetlen, mert a valóságban nem merev ellentétekkel, hanem fokozatokkal, átmenetekkel találkozunk. (Lásd ehhez Bolinger hasznos könyvét: Generality, Oradience, and the All-or-none. Hága, 1961.) Az ember vagy a kutya élő, a fa vagy a bokor kevésbé az, a tégla vagy a jégcsap pedig egyáltalán nem. (b) A dichotóm ellentétek értelmetlenek azért is, mert nagyon sok olyan jelenség van a világban, amelyik „is-is". Pl. egy hadsereg [-f élő], mert katonákból áll, de [— élő] is, mert nemcsak embereket, hanem anyagokat, fegyvereket stb. is tartalmaz. Vagy itt van a lovasság. Ez részben [-|- emberi], hisz emberekből is áll, részben viszont [— emberi], hisz lovakat is foglal magába. (o) A „mutató"-elmélet legnagyobb hibája az, hogy a mutatók rendes elemei, közönséges szavai a nyelvnek. Egy nehézség abban rejlik, hogy amikor mint mutató-