Bővebb ismertető
Fabricius-Kovács Ferenc a nyelvtudomány különböző ágazataiban kiválóan képzett nyelvész volt; működése az uráli, szláv, valamint az általános és alkalmazott nyelvészet területén hozott számára sikert, elismerést. Emellett azonban járatos és művelt volt a neveléstudományi, pszichológiai, művelődéselméleti kérdésekben is. Életén végigkísérte a nevelés és a nyelvészet közös feladatainak, a nyelvi közműveltség és nyelvi nevelés megoldatlan problémáinak ügye. Főleg élete utolsó évtizedében foglalkoztatták egyre többet és egyre gyakrabban az anyanyelvi nevelés kommunikációelméleti és lélektani vonatkozásai. Utolsó munkáját is e témakörből szerette volna megírni: egységes rendszerben kívánta bemutatni ezirányú kutatási eredményeit és az azokból következő javaslatait a magyar pedagógusok és nyelvészek széles körei előtt. Szándékát - korai halála miatt - már nem tudta valóra váltani. Megkezdett munkáját családja segítségével - barátai szerkesztették egybe hátrahagyott írásaiból az itt fekvő kis könyvben.
E kötet tanulmányai általában valamilyen alkalomból készültek, némelyik éppenséggel vitairat. Ez magyaráz bizonyos polemikus részeket és egyes kérdések kiemelt kezelését. Ezekkel a könyv formájában talán egyenetlenségnek ható részleteivel együtt is e mű minden bizonnyal további gondolatokra ösztönzi pedagógusainkat, nyelvészeinket egyaránt. Bátran ajánlhatom hát elhunyt kedves barátunk tanulmánykötetét az olvasó szíves figyelmébe.