Európai nyelvek [antikvár]

Bevezető Mint ismeretes, az Európa Tanács a 200l-es évet a Nyelvek Európai Évévé nyilvánította. E dicséretre méltó döntés célja minden bizonnyal az volt, hogy felhívja a figyelmet az öreg kontinensünkön beszélt nyelvekre, ezáltal is igazolva, ez az európai fórum milyen nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti nyelveknek; egyben azt is bizonyítva, hogy a leendő unióban minden nyelvnek meglesz a maga helye, egyik népnek vagy népcsoportnak sem kell lemondania az általa természetes könnyedséggel használt anyanyelvről semmilyen nagyobb, „menőbb" nyelv javára. A bővülőfélben lévő EU tehát a nyelvek uniója is lesz, és éppen ez a sokféleség, változatosság fogja biztosítani az egységet, amelyben a gazdasági kérdések megoldása minden uniós tag számára a saját nyelvén történik, ami garanciája lesz e kérdések minél jobb kezelésének. A Nyelvek Európai Eve szolgáltatott ürügyet számomra, hogy számba vegyem a kontinensünkön beszélt nyelveket, igazolva ezzel is a vén, de most már sokadszor megújulni igyekvő Európa sokszínűségét, ami éppen e földrész varázsát nyújtja. Egyszóval azt, hogy földrészünk nem egy olvasztótégely, amelybe beleömlesztenek népeket, hogy azok a benne fortyogó folyadék hatására, mondhatni parancsára, egyszínűvé, vagyis egynyelvűvé váljanak. Csakis a nemzetek és azok nyelveinek erősödése biztosíthatja tehát az európai közösségnek azt az erőt, amelynek birtokában szembe tud majd szállni a világ bármely részéről érkező fenyegetéssel, minden elnyomó, önző törekvéssel, amely létét hozná veszélybe. Európa nyelveit a nagycsaládok szerint csoportosítva mutatom be, kezdve az indoeurópai családdal, folytatva a finnugor és az altaji családdal. Az indoeurópai családhoz tartozó nyelveket az alcsaládok, mondhatnám rokonsági ágak szerint csoportosítottam, tehát az újlatin nyelveket mutatom be először, utána a germán, majd a szláv, a balti és a kelta nyelveket. Következnek azok az indoeurópai nyelvek, amelyek egymagukban alkotnak családot (görög, albán, örmény). A finnugor nagycsalád nyelveinek bemutatását az ismert nyelvekre korlátoztam, és csupán a kihalófélben lévő