A szójelentés [antikvár]

Részlet: "I. Általános kérdések 1. A szó mint nyelvi jel A szóban mint a legkisebb önállóan is élő nyelvi jelben jelölő alak és jelölt tartalom, ez utóbbin belül jelentéstartalom, valamire vonatkozás és az általános használatból eredő szokásos érzelmi velejáró különíthető el. A szó egyrészt jelentéstartalmával a gondolkodásban kialakuló fogalmakat és rajtuk át az objektív világ dolgait és jelenségeit jelöli /s az előbbivel az általánosítás eszköze/; másrészt nyelvtani formái és vonatkozásai alapján a dolgok és jelenségek egymáshoz való viszonyainak kifejezője /s ezzel egy másféle: nyelvtani általánosítás hordozója/. A bor szó például a 'sajátos módszerrel szeszes itallá megerjesztett szőlőlé'fogalom neve, s a valóságban is egy ilyen dologra vonatkozik. - Fölfelé megy borban a gyöngy /Vörösmarty: Fóti dal; ÖM. I,243/; e mondatban azután még konkrétabb a jelentése, mert a pohárban gyöngyöző folyadékra utal. Jó bornak nem kell cégér /közm./: emitt pedig az italra mint kimérésre való árucikkre vonatkozik. /Minden mozzanatokon túl a szónak hangulati velejárója is lehet: a bor például nem becsmérlő megnevezés, mint a lőre volna; de nem is ünnepélyeskedő vagy nevetséges, mint a hegy leve szókészleti egység volna: csak természetes érzelmi és stilisztikai értékű szó./."