Helyesírási tanácsadó [antikvár]

NYELV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ A mindennapi emberi érintkezés során gondolatainkat, érzéseinket leggyakrabban nyelvi formában fejezzük ki. A nyelv -mindenki számára elsősorban az anyanyelv - vált a kommunikáció legfontosabb eszközévé, noha üzenetet sokféle jelrendszer segítségével közvetíthetünk és közvetítünk is (pl. Morzeábécé, közlekedési táblák, a matematikában használt jelek, a siketnémák kézjelei). A kommunikációs folyamat, a jelek és jelrendszerek vizsgálatával a nyelvtudomány egy viszonylag új ága, a szemiotika foglalkozik. A kommunikációnak több típusa van: a verbális (a nyelv, a beszéd szándékos használata), a nem verbális vagy nonverbális (szándékos, de nem a nyelv útján közvetítő közlésfolyamat), a közvetett vagy indirekt (ha nincs mód azonnali visszajelzésre), a közvetlen vagy direkt (ha lehetőség van az azonnali visszajelzésre) és az ún. tömegkommunikáció (melynek legfőbb eszközei a sajtó, a rádió és a televízió). A metakommunikációnak nevezett folyamat nem szándékos, nem tudatos, és nem a nyelv segítségével közvetít üzenetet. Testbeszédnek is nevezzük (angol kifejezéssel: body language). Érmek legfontosabb csatomái, kódjai a gesztus, a mimika, a tekintet, a testtartás, a mozgás, a mozdulatok, a távolság, az öltözködés, az érintés, a szag, a bőrelváltozás. Az ún. vokális kód - más szóval a mondatfonetikai eszközök (a hangsúly, hanglejtés, hangszín, ritmus, szünet, hangfekvés stb.) - a beszédhangokra épülnek, s nyelvi eszközöknek tekintjük őket. A kommunikációs folyamatnak részei, tényezői vannak: ilyen pl. a felhasznált jelrendszer (kód), maga az üzenet, a közvetítő csatorna (levegő, telefonvonal), a kommunikáló felek (vagyis a feladó és a címzett), a visszajelzés, a beszélő és hallgató közötti kontaktus, a beszédhelyzet és a szövegösszefüggés (szituáció és kontextus), valamint a nyelven kívüli valóság (a társadalom, a kor, amelyben a kommunikáció lezajlik). A kommunikáció eredményességének legfontosabb feltételei közé tartozik pl. az, hogy a felhasznált jelrendszert