Mozgékony mondatszerkezetek: rendező szabályok [antikvár]

ELOSZO 1992-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál Kiefer Ferenc szerkesztésében a STRUKTURÁLIS MAGYAR NYELVTAN: MONDATTAN (903 I.) kötete, amely a generatív szemléletű nyelvleírás modern elméleti eszköztárát minden eddiginél részletesebben és pontosabban alkalmazza a magyar mondattan leírásában. A kötet fejezeteinek szerzői: Bánréti Zoltán, E. Kiss Katalin, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Komlósy András, Laczkó Tibor, Szabolcsi Anna. A régóta hiányolt művet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete Strukturális és Általános Nyelvészeti Osztályán készítettük, 10 évnyi kutatás összegzéseként. A kutatási eredmények nemcsak elméleti érdekességeket, hanem empirikus újdonságokat is tartalmaznak. Ezek, érthető módon, eddig még nem kerülhettek be a középfokú oktatás programkínálatába. A MOZGÉKONY MONDATSZERKEZETEK — RENDEZŐ SZABÁLYOK című kötet ezeknek a generatív nyelvészeti kutatásoknak a magyar mondattan leírásában elért eredményeit közvetíti a középfokú oktatás számára. A közvetítés a diákok által elvégzendő tevékenységrendszerekkel, a feladatok megoldásainak a segítségével történik. Olyan tanárokat és olyan diákokat tételez fel, akik képesek a felfedező gondolkodásmódra, az önálló, kreatív feladatmegoldásra, és képesek arra, hogy a grammatika, benne a mondattan szerkezetét és szabályait egy modell működéseként értelmezzék. Mindez a tanártól is és a diáktól is az új iránti nyitottságot, elfogulatlanságot, intellektuális vállalkozókedvet kíván. Hiszek benne, hogy mindez a tanárnak, diáknak egyaránt megéri, mert az anyanyelvről alkotott képük, gondolkodásmódjuk alapvetően új minőséget kaphat, és ez nagyon segítheti őket az idegen nyelvek tanulásában is. Jelen kötet készítésekor merítettem azokból a pedagógiai tapasztalatokból, melyeket még a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségében szereztünk Füredi Mihállyal, Papp Máriával és Radics Katalinnal. Köszönettel tartozom Hunyadi Lászlónak javaslataiért. Sokat felhasználtam É. Kiss Katalin, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Komlósy András és Szabolcsi Anna új és alapvetően fontos kutatási eredményeiből. Ezért hálás köszönettel tartozom nekik. A szerző