Nyelvpedagógiai írások IX. [antikvár]

BALÁZS JÁiros A szöve.g és a avelv /A szövegtan születése/ A szövegtan legujabbkori kibontakozásával kapcsolatos viták során ismételten szóba hoztam diákkori élményeim egyikét. Amikor ugyanis először olvastam Saussure ma már magyarul is megjelent korszakalkotó müvét, szinte minden lapját nagy lelkesedéssel tanulmányoztam, de már ekkor szöget ütött a fejembe e mimka rejtélyes befejező mondata, mely igy hangzik: "a nyelvtudomány egyetlen és igazi tárgya a nyelv - önmagában és önmagáért vizsgálva" /Saussure, F. de 1967. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp, 286/. Azóta kiderült, hogy mások is fennakadtak e kijelentésen. I;Ia már általános az a nézet, hogy ezt igy Saussure aligha mondta, hanem csupán emiitett müvének két kiadója, Bally és Séchehaye fogalmazta igy meg e megállapítást, abban a hiszemben, hogy ez lehet a nagy genfi mester tanításának vezéreszméje. Tiillic De Mauro nyomatékkal utal arra, hogy a modem strukturalista nyelvészet valóban abból indult ki, nogy a njelv valójában csupán forma, s igy a nyelvtudomány csak akkor vivhetja ki önállóságát, ha figyelmen kivül hagyja a nyelvi rendszer egyensúlyi zavarait, az egyidejűségben is benne rejlő dinamizmust és mozgást, a társadalmi meghatározottságot, egyszóval mindazt, amit maga Saussure külső nyelvészetnek nevezett /vö. Saussure, F. de 1968. Corso di linguistica generale. Intro-duzione, traduzione e commento di Tullio De I.Iauro. Bari 455— 456A