Szabálytalan fonológia [antikvár]

Előszó Kötetünk címe (Szabálytalan fonológia) szándékosan kétértelmű. Egyrészt: egy olyan fonológiaelméleti tankönyv, amelyben a huszadik század legbefolyásosabb, legnevezetesebb fonológiai iskolái vagy egyáltalán nincsenek megemlítve, mint a klasszikus generatív fonológia vagy a lexikális fonológia, vagy pedig éppen csak érintőleg kerülnek szóba, mint az autoszegmentális fonológia, szóval egy ilyen tankönyv legalábbis szabálytalannak, rendhagyónak mondható. Másrészt: azokban a fonológiaelméleti irányzatokban, amelyek viszont nagyon is középpontjában állnak a jelen kötetnek, a tág értelemben vett strukturális fonológiában, a (ha lehet, még tágabb értelemben vett) kormányzásfonológiában és az optimalitáselméletben éppen az a közös, hogy - az említett fővonulatbeli elméletekkel szöges ellentétben - a fonológiai szabály fogalma egyáltalán nem játszik szerepet bennük, legalábbis nem a levezetéses elméletek szabályainak, rendezett szabályrendszereinek értelmében. Az itt tárgyalt fonológiák tehát ebben a második értelemben is „szabálytalanok". Kötetünk az Osiris Kiadónál nemrég megjelent Bevezetés a fonológiába (Durand-Siptár 1997) kiegészítését tűzi ki céljául, azzal együtt olvasandó, mivel az itt tárgyalt elméletek mintegy körülölelik az ott ismertetett (és az előző bekezdésben említett) fontos irányzatokat, részben - a huszadik század első felében - megelőzve, részben - elsősorban a kilencvenes években - követve amazok fénykorát, amely a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekre tehető. A jelen kötet, amelynek megírását (az Egyetemközi Nyelvészháló programjának keretében) a Soros Alapítvány 238/60. számú Felsőoktatási Együttműködési és Programinnovációs Pályázata támogatta, az említett könyvvel együtt ad teljes körképet a huszadik század főbb fonológiaelméleti fejleményeiről. Az első fejezet {Strukturális fonológia) megírására sikerült megnyernünk Péter Mihály tanár urat, mindegyikünk (és - közvetlenül vagy közvetve - minden mai magyar fonológus) szeretve tisztelt mesterét, a témakör vitathatatlanul legkiválóbb hazai ismerőjét, akinek két évvel ezelőtt megünnepelt 70. születésnapjához (vö. A/ye/v, stílus, irodalom: Köszöntő' könyv Péter Mihály 70. születésnapjára, ELTE, Budapest, 1998) a jelen kötet másik két szerzője és szerkesztője ezúton szeretne a maga jókívánságaival csatlakozni, ha kissé megkésve is. Tanár Úr, köszönjük. A kilencvenes évek két legjelentősebb fonológiaelméleti irányzata közül a kormányzásfonológia átfogó magyar nyelvű ismertetése Szigetvári Péter Kormányzás a fonológiában című tanulmánya (Szigetvári 1998). Minden olvasónknak azt ajánljuk, hogy a jelen kötet második fejezetének {Szótagtalan fonológia) olvasásába akkor fogjon bele, ha előzetesen megismerkedett ezzel az alapszöveggel. Szigetvári Péter itt olvasható tanulmánya a kormányzásfonológia elméletcsaládjának újabb fejleményeivel foglalkozik, köztük az úgynevezett szigorú CV-fonológiával, és - nem utolsósorban - a szerző és Dienes Péter önálló elméletével (1. Dienes-Szigetvári 1999, Szigetvári 1999, Dienes 2000), amely a fonológiai szerveződés alapegységének a VC (magánhangzó-mássalhangzó) párokat tekinti, és amely