Alaktan [antikvár]

Részlet a könyvből: Az alaktan fogalma és helye a nyelvtan rendszerében. A nyelvtudomány hatalmas fejlődése az utolsó két században természetszerűleg vonta magával a megújulás után való vágyakozást a nyelv rendszerezésének, nyelvtanba foglalásának terén is. Se szeri, se száma a rendszeralkotó próbálkozásoknak, amelyek hivatva lettek volna a nyelvtanírást egészen új alapokra helyezni, ugyanakkor viszont nagyon sokan voltak és vannak még ma is, akik a XIX. és XX. század nyelvtaníróin keresztül az ókori grammatikusokra támaszkodnak. A század első éveitől kezdve különösen a francia nyelvtanírás /mint pl. Brunot 1903-ban/ érezte és hirdette a nyelvtan rendszerének és tanításának szükséges megújítását. Történt is nem egy kísérlet a régi nyűg lerázására, de nem lehet mondani, hogy a kérdés mindenkit kielégítő megoldásra talált volna. A világ nyelvtudományában ma is egyaránt megtaláljak a hagyományos, tágabb értelmezésnek megfelelő és az újabb, szűkebb értelmezésű nyelv tanfogalmat. A hagyományos hangtan, szótan /alaktan/ és mondattan felosztás éppen úgy megvan a jó marxistáknak ismert szovjet nyelvészeknél, mint ahogyan a nyelvtannak szűkebben értelmezett és a hangtantól, jelentéstantól elkülönített "lattanra és mondattanra" szűkített felfogását megtaláljuk a marxizmustól nagyon is távoleső, sőt a szélső idealizmus felfogását képviselő nyelvészeknél, mint pl. Brunotnál /L'enseignement de la langue franchise. Paris, 1909./, Vendryes-nél /Le langage. Paris, 1921. 86 és kk./, Hjelmslev-nél /Principes de grammaire générale. 94/ , - Damourette- és Piohon-nál, Behagel-nél, Lerchnél stb.