Magyar nyelv II. [antikvár]

A MONDAT ÉS A SZÓ SZEREPE A KÖZLÉSBEN ha az embernek valami mondanivalója van, vagy éppen sok mondanivalója, az csak annyit jelent, hogy sok építőtéglája van. De még azokat a téglákat össze is kell rakni tudni, hogy emeletes, sőt két-három emeletes házak legyenek belőlük." (Mikszáth Kálmán) Az idei tanévet mondattani, mondat- és szószerkezeti tanulmányokkal kezdjük. Ez a fejezet a leíró nyelvtan egyik lényeges része, ezért megismerése fontos feladat. Már Arany János is megjegyezte: „Sajnálattal vesszük észre, hogy csaknem minden figyelem, érdek, szenvedély, törekvés, kutatási szomj a szavak teste körül forog; ami azoknak, s így a nyelvnek is szelleme volna, a helyes, az ékes syntaxis (a szószerkezetek tana) aránylag mellőzöttnek, művelés nélkül valónak mondható." — Ennek a megállapításnak még ma is sok igazsága van. Amikor mondattannal foglalkozunk, akkor a mondat általános kérdéseit, a mondat fajait, fó' részeit, a mondat szerkezetét és a szószerkezeteket (szintagmákat) vizsgáljuk. A szószerkezetek tárgyalása is a mondattanba tartozik, hiszen mondataink jelentó's része szószerkezetekből épül fel. Általános tudnivalók a mondatról Olvassuk el Móricz Zsigmond Árverés a nádason című elbeszélésének bevezető részét! „— Nem jössz ki, főjegyző uram, reggel a Vihar tóra? — Holnap? Estére disznótor van a mérnöknél. - Estére hazajövünk. Árverés lesz. Próbaárverés a nádtermésre. Afőjegyző csibukjának borostyánszopókájátszívogatta. Az más. Akkor az napidíjjal jár. Az ellen nem lehet tiltakozni. Estére bőven visszaérnek.