Nyelvművelés [antikvár]

I.fejezet A NYELVMŰVELÉS FOGALMA ÉS RENDSZERE Korunk nemzeti művelődésének jellemző vonása az egyre fokozódó érdeklődés anyanyelvünk, még inkább anyanyelvünk használata iránt. Sokan és sokféleképpen törekszenek e növekvő érdeklődés kielégítésére. Nyelvtudományunk hivatásos munkásai mellett nagy részt vállal ebből a munkából az iskola, á sajtó, a rádió,, a televízió, a színház és a mozi, s egyre inkább átérzik az anyanyelvi nevelésben közvetve jelentkező felelősségüket íróink, költőink is. Az anyanyelv használatára irányuló tevékenység igen széles skálájú. A tudományos igényű leíró magyar nyelvtan, a helyes és művészi nyelvhasználat szabályairól szóló cikkek, tanulmányok, a helyesírás szabályozása, az általános és a középiskolai anyanyelvoktatás tantervének korszerűsítése, a rádióban anyanyelvünkről elhangzó rövid előadások, a műszaki nyelv használatában egyre élesebben jelentkező kérdések megoldása, a szónoklásról, a fogalmazásról szóló kiadványok, a helyes élőszóbeli és írásbeli nyelvhasználat elsajátítására indított tanfolyamok, stilisztikai tanulmányok stb., stb. látszólagos sokféleségük ellenére is összekapcsolódnak, a cél azonossága alapján viszonylagos egységbe tartoznak. A felsorolt és a hozzájuk gondolható területek bármelyikén tevékenykedők munkáját összefoglalóan nyelvm(ívelésnek nevezzük. A nyelvművelés fogalma Mi a nyelvművelés? E kérdésre a szakirodalom adatai alapján a következőképpen válaszolhatunk: A nyelvművelés a nyelv életébe, fejlődésébe való beavatkozás.1^ Már régi keletű és sokszor fölvetődött az a kérdés, hogy vajon az ember beleavatkozhat-e a nyelv életébe, beleszólhat-e a nyelv természetes fejlődésébe, vagyis, hogy lehetséges-e egyáltalán nyelvművelés.