SAURIS/ZAHRE - Nyelvpolitika és nyelvi jogok Olaszországban egy többnyelvű közösség tükrében [antikvár]

Az 1999. év fontos dátum az olaszországi kisebbségek életében. Idúsz év előkészítés után ugyanis ekkor fogadták el Olaszországban a kisebbségek védeknéről szóló törvényt. Ez az esemény minden bizonnyal új fejezetet nyit az itáliai nyelvpolitika történetében, hiszen az ország 1861. évi egyesítése óta első alkalommal született egységes szabályozás ebben a kérdésben. A tőrvény lehetőséget biztosít arra, hogy az Itáliában élő őshonos kisebbségek anyanyelvüket az oktatás és a közigazgatás területén egyaránt használhassák, s ehhez az állam anyagi forrásokat is biztosít. A dokumentum szövege híven követi a különböző nemzetközi ajánlások alapelveit, s talán ezért is meglepő, hogy létrejöttére majdnem egy negyedszázadot kellett várni. A viták azóta sem csitultak el, s a törvénnyel kapcsolatban ma is több a bíráló, mint a dicsérő szó. A véleménykülönbségek okainak megértéséhez elsősorban Itália nyelvi térképét, a nyelvhasználat és a nyelvi repertoár sajátosságait kell megvizsgákiunk. A könyv második fejezetében az olasz különböző változataival együtt élő kisebbségi nyelvek bemutatása következik kiegészíu^e egy kérdőíves felmérés elemzésével (5. fejezet), melynek alapját egy német közösségben végzett kutatás adja. A harmadik és a negyedik fejezet az itáHai nyelvpolitika történetét foglalja össze, majd a hatodik fejezet az 1999. évi nyelvtörvényt elemzi, melyet az új oktatáspoHtikai törekvések ismertetése zár le. Vizsgálatunk szociolingvisztikai és nyelvpolitikai kündulású, így elsősorban a sajátosan meghatározott itáliai nyelvi környezetben előforduló különböző nyelvváltozatok viszonyrendszerét vázolja fel, tehát nem tekinti céljának, hogy a klasszikus dialektológia eredményeit is összegezze.