Stílustan [antikvár]

BEVEZETŐJegyzetünk írásában az oktatási reform elvei vezettek bennünket. Különösen az iskola és az éle^Jkagc^ol^tára ügyeltünk. Az iskola jelenti a nyelvtantanítást, az élet pedig anyanyelvünknek mindennapos, szinte állandó használatát. Összekapcsolásukat, egymáshoz közelítésüket pedig úgy értjük, hogy az általános iskola nyelvtanórái nemcsak a grammatikai szabályok hibátlan megtanítására, sokszor mechanikus, értelem nélküli emlézésére valók, hanem olyan ismeretek és készségek nyújtására, amelyekből kibontakozhat az "életbe" kerülő felnőtt nemzedékek" magas színvonalú anyanyelvi kultúrája.Többen és többször leszögezték azt a tényt, hogy az igényes nyelvhasználat kifejlesztésének leghivatottabb helye, intézménye az iskola. Ámde az iskola is csak akkor képes ellátni e megtisztelő feladatot, ha jól felkészült,nyelvileg is | míívelt t^árai vannak. A magyar szakos tanárok pedig Irövetendő p^d^ nyúj^ta- j nak az anyanyelv helyes és igényes hasimál^á^.Ilyen magyar szakos tanárok Icépzéséhez kívánunk hozzájárulni jegyzetünkkel. Nem elégedhetünk meg az elméleti nyelvtudomány - főiskolán főként a leíró magyar nyelvtan - tanulmányozásával. Mindent el kell követnünk, hogy az elméleti ismereteket aprópénzre váltsuk a gyakorlatban. Ez a rendeltetése az alkalmazott nyelvtudomány ágazatainak, vagyis a stílustannak.Jegyzetünk rendszeréről, fölépítéséről az első fejezet tájékoztat. Itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az egész anyag fejezetenként is elméleti és gyakorlati részre különiU. A részletesebb módszertani tájékoztatás igénye nélkül hadd szóljunk röviden mindkettőről lAz elmélet nem előadásra szánt anyag. A négy félév heti egy órája erre aligha elég. Inkább otthoni tanulmányozásra való tájékoztatás, amelynek alapján a hallgatók alaposan fölkészülhetnek az órákra. Az elmélet szolgáltatja a bizonyító érveket, amikor az órán dönteni kell a jó vagy a rossz kérdésében. Az elméleti fejezetek kidolgozásában nem törekedtünk teljességre. Hasznosabbnak látszott a helyes nyelvi formák és a nyelvrontás fényeinek tárgyalásában is a főbb típusok megragadása. Ezzel analógiás alapokat kívántunk teremteni a nyelvi rendszerhálózat végtelenül változatos és gazdag világában való eligazodásra. S talán ez az eljárás korlátozza a legkevésbé a beszélő embert, akinek egyénisége gazdag érzelem- és gondolatvilága mégis csak számottevően befolyásolja a kategóriákba rendezett nyelvi elemek fölhasználását.Az elmélet elsajátítására épül a gyakorlatok eredményes elvégzése. Összeállításukbaja a fokozatosság elvét igyekeztünk érvényesíteni. Vannak olyan gyakorlatok, amelyeknek csak az a szereptik, hogfy a követendő stílust szemléltes-- 3 -