A sebészet biztonsága [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az I. világháború folyamán az antanthatalmak egészségügyi szolgálata arra figyelt fel, hogy sok fiatal, egészséges katona belehalt olyan sérülésekbe, amelyek önmagukban nem indokolták a fatális kimenetelt, és akikben a boncolás sem mutatott ki elfogadható halálokot. A rejtélyes kérdés tisztázására küldték ki 1917-ben az ún. Shock-bizottságot, melyben olyan kiváló kutatók vettek részt, mint Cannon és Bayliss. Az elvégzett modell-kísérletek alapján jelentésükben azt a negatívumot rögzítették, hogy a shock-halál nem a vér- és nedvveszteségre vezethető vissza. E kísérleteket később egymástól függetlenül megismételte Phemister, valamint Blalock és mindketten kimutatták, hogy a shock-bizottság következtetése ominózus metodikai mellékfogáson alapult, és a halál oka a valóságban mégis a vér- és plazmaveszteség volt. A shock e hypovolaemiás formájának felismerése egymagában is új távlatokat nyittot a sebészet előtt, de a fejlődésnek nem kevésbé fontos tényezőjévé vált az a körülmény, hogy az első világháború után a shock vitatott pathogenezise iránt világszerte nagyon megnőtt az érdeklődés, sőt a mai napig sem szűnt meg."