Általános ápolástan-gondozástan 1. [antikvár]

Az általános ápolónő, gondozónőképzésben a 60-as évek óta vesznek részt egészségügyi szakközépiskolák, 1976-ban pedig a szakiskolai képzés is megváltozott. Az akkori kívánalmakat tartalmazó tankönyv 1981-ben jelent meg, és számos olyan ismeretet is tartalmazott, melyek azóta önálló tantárgyként szerepelnek vagy más tantárgyhoz kapcsoltan oktatják azokat. Ezen túlmenően az ápolás fogalma és gyakorlata is változásokon ment és megy napjainkban is keresztül, továbbá az egészségügy szervezeti felépítésében is változás következett be. Az ápolás, gondozás alapjait ennek szellemében újra kell tanulni. Egy dolog nem változott és nem is változik: az ápolás-gondozás emberi oldala, amit mind tanulmányaink során, főként pedig később, munkánk során érvényesíteni kell. Az ápolás és gondozás - mint tanulmányaink során látni fogjuk - összetett feladat, meghatározása ma sem egyértelmű. Ezt a munkát a szakszerű ápolásra-gondozásra képesített személyek (ápolónők, ápolók, gondozók) végzik, akik a szükséges ismeretek alapjait a szakmai tantárgyak, ezen belül pedig az ápolástan-gondozástan keretében sajátítják el. Az ápolás-gondozás a beteggyógyítás szerves része, ezért kell olyan elméleti ismereteket megtanulni, amelyek a gyógyításhoz szükségesek (gyógyító ápolás). Ugyanakkor azonban ez a munka nem szorítkozik csupán a beteg ember gyógyítására, hanem a betegségek megelőzését vagy a már meglévő betegségek súlyosbodásának megakadályozását is hivatott végezni. A szociális gondozás olyan emberek ellátását (gondozását) jelenti, akik idült betegségük vagy csupán életkoruk miatt nem tudják magukat ellátni. Ezek a feladatok nem választhatók el egymástól, hiszen a beteggyógyítással foglalkozó ápolónő is végez megelőző munkát (egészségnevelés, szűrővizsgálatokban való részvétel), és a gondozónő is ápol, ha arra szükség van és a képesítése is megvan hozzá. A betegség az ember életében sok változást hoz, ezek nemcsak a testi egészség megromlásából adódnak, hanem sokszor megbomlik a lelki egyensúly is. Az addig egészséges, tevékeny ember kizökken napi munkájából, életritmusából, és egy új környezethez is kell alkalmazkodnia. Olyan betegnél, aki otthon kezelhető, valamivel kedvezőbb a helyzet, mert megszokott környezetét nem kényszerül elhagyni.