Aneszteziológia és intenzív terápia [antikvár]

Előszó Mesteremnek, Tekeres Miklós professzornak Az aneszteziológia és az intenzív terápia az orvostudomány világszerte gyorsan fejlődő szakterületei. Hazánkban 50 évvel ezelőtt, 1958-ban alakult meg a sebésztársaságon belül az aneszteziológiai szekció. Ekkor vált a szakmánk hivatalosan önállóvá. Néhány év múlva, 1966-ban a szekció társasággá alakult azzal a céllal, hogy a két szakterületen az ápolók, asszisztensek és orvosok szakképzésének és tudományos munkájának fejlődését szolgálja. 1972-ben jelent meg az első aneszteziológiai egyetemi tankönyv Jakab Tivadar és Lencz László szerkesztésében. Két fő szakfeladatunkat, amelyeknek együttes művelése szépségesen nehéz, kettős hivatás, hátrányos lenne szétválasztani. Az egységes anesztéziai és intenzív osztályos orvosi munkaközösség valószínűleg nagyobb betegbiztonságot eredményez, mint az egymástól elkülönített. Ugyanis a súlyos állapotú betegek többségén megterhelő operációt is kell végezni, továbbá az intenzív osztályos és az anesztéziai tevékenység ismeretanyaga és gyakorlattal megszerezhető értékei hasonlóak, több területen megegyeznek. Mindazonáltal bizonyos, hogy a kórházainkban a szakmai feladataink (anesztézia, intenzív terápia, fájdalomcsillapítás és reanimatológia) munkacsoportonként történő szétválasztása lehetetlen lenne. Ehhez ugyanis az orvosaink számár kellene jelentősen növelnünk, azonban évtizedek óta a minimális létszámunk fenntartása is alig lehetséges. Nem vagyunk híján a magas szakmai színvonalú, külföldi és hazai anesztéziai és intenzíves szakkönyveknek. A világhálón hatalmas mennyiségű, nagyon friss adatot és ajánlást érhetünk el. Ennek ellenére szükség van új, magyar tankönyvre, mert a képzésünk és továbbfejlődésünk, napi munkánk gyönyörű eszköze a magyar szakmai nyelv, amelyet ha nem használunk, sorvadhat. A XXL század elején a magyar anesztéziai és intenzív terápiás szaknyelv művelése és az ismeretek megjelenítése is nemes feladatunk. E tankönyv elsősorban a szakorvosképzést szeretné szolgálni. A több mint 40 szerző akkora tudásmennyiséget próbált átadni az olvasóknak, amelyet a szakvizsga előtt álló kollégáinktól követelhetünk. Ezen túl a fő- és alfejezetek rendszere talán lehetővé teszi, hogy belőlük hasznos információkhoz juthatnak az orvostanhallgatók és más szakterületek orvosai is. Köszönöm a szerzőtársaknak a lelkes és értékes írói munkát, az olvasószerkesztőnek és a grafikusnak a figyelmes, pontos szöveggondozást, ábrarajzolást. A Medicina Könyvkiadó minden munkatársának odaadó segítsége is köszönetet érdemel. Ha ezzel a tankönyvvel fiatal kollégáink számára megkönnyítjük a szakmai tudás megszerzését, akkor a szerzők elérték a céljukat. Örömmel ajánljuk a kötetet a tanulni vágyók figyelmébe, és izgalommal várjuk a kritikai észrevételeiket is. Pécs, 2008. június Bogár Lajos