Az orvosi hivatás ma [antikvár]

Tout comprendre c'est tout pardonner. Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani. (Francia közmondás) Bevezető Az orvosok és a társadalom közötti viszony megroppant. Az utca embere részéről gyakran bizalmatlanság, negatív előítélet, sőt olykor gyűlöletig fajuló harag tapasztalható egy adott személlyel vagy általában az orvosokkal, de akár az egész ellátó rendszerrel szemben. Ez egy folyamatosan erősödő jelenség, amely a múlt század második felében vette kezdetét. Mára a XIX. század idillikus kétszemélyes orvos-beteg „pa-ternális" kapcsolata, amit a bizalom fémjelzett, kivételektől eltekintve, megszűnt. A ma embere a világhálón ellenőrzi, sőt felülbírálja orvosát. Hová vezet mindez? A beteg a „böngészőn" kapott tanács alapján fogja gyógykezelni önmagát? Van rá példa! Mi lesz az orvosi szakmával, hivatással? Az orvosi szakma, és így a hivatás alapja a megfelelő lexikális tudás, a speciális szakmai logika vezette gondolkodás, az empatikus készség és a kötelező etikus magatartás. Egy szakma akkor nemesül hivatássá, amikor már nem pusztán anyagi fedezetet biztosító foglalkozás többé, hanem a szakma feladatát teljesítő olyan eszközzé válik, amely független az eseti pénzbeli ellenszolgáltatás mértékétől. Dr. Tulassay Zsolt professzor belgyógyászati tankönyvének az elején, „Az orvosi gondolkozás" című fejezetben ennek a magatartásnak szinte a hiánytalan kódexét foglalta ösz-