Hányattatásaim [antikvár]

Előszó, amelyben megtudhatod az okokat Megjelent az ötödik könyvem, Szívdobbanások a címe. Történetek a múltamból, a családomról, az úszásról és az orvoslásról, valamint és természetesen életem legnagyobb „kalandjáról", Móciról is. Úgy érzem magam, mint régen a versenyek után, egy-egy igazi nagy megmérettetést követően, boldog vagyok, mert megcsináltam, fáradt, mert a végén akadt gond nem kevés, és már izgat az új feladat. Vagyis egy újabb könyv megírása. A téma, mint mondják, az utcán hever, de ha ott nem is, a fejemben biztosan. Valahogy mindig akad miről mesélni, és valószínűleg van még legalább ugyanannyi történet, amit jó lenne könyv alakban látni, de most inkább másfelé visz az utam. Nagy fába vágom a fejszémet. Úgy döntöttem, a történeteim megvárnak, az azonban, amiről most írnék, egyre több embert érint, és egyre fon-tosabb. Orvos vagyok. Természetes, hogy segíteni akarok. Neked és mindenkinek, aki érintett, és persze közben az is cél, hogy magam is tovább gyógyuljak. Úgy lehet a legjobban tanulni, ha tanítunk, és talán ezen gondolat mentén az is igaz, hogy úgy lehet a legjobban meggyógyulni, ha gyógyítunk. Ha el tudom magyarázni neked a miérteket és a hogyanokat, magamon is tudok segíteni. Az én történetem nem új keletű, nagyon régen kezdődött. Úgy is mondhatom, elég sok mindent megéltem. Sőt azt is, nincs, amit ki ne próbáltam volna azért, hogy meggyógyuljak. Amiről hallottam, amit tanácsoltak, amit elolvastam a témával kapcsolatban. Talán úgy a legérthetőbb, ha azt mondom, megjártam ennek a betegségnek vagy tünetegyüttesnek az összes pokoli bugyrát. És mert az vagyok, aki, és olyan, amilyen, évek óta azt érzem, nem létezik, hogy mindez hiábavalóság volt. Azt