Gyermektípusok a homeopátiában [antikvár]

ElőszóValamennyi, a teraiészetet vizsgáló, jelenleg szokásos megfigyelési mód statikus.Az embereket, állatokat, növényeket, fémeket, vagy ásványokat alcsoportokra és egyedi alkotórészekre bontjuk, sűrűségük, színük, alakjuk, nagyságuk, hatóanyagaik, mérgező tulajdonságaik szerint elnevezzük őket. Egyre kifinomultabb és fejlettebb eszköztárunk segítségével ezt az analízist évről-évre tovább folytathatjuk. A tulajdonságok listája egyre növekszik és egyre kiteijedtebb lesz, ez azonban sajnos nem vezet a lényeg jobb megértéséhez.Szűnni nem akaró nyomozási ösztönünk az élő anyag egyre kisebb egységeinek csodálatos felfedezéséhez vezet, és valószínűleg kielégíti az ember veleszületett kutatási vágyát. Mindemellett azonban az életet magát teljesen figyelmen kívül hagyja. Mindezt olyan múzeumlátogatóhoz hasonlíthatnánk, aki - teljes odaadással - a festményhez egyre közelebb lép, míg végül az orrával bele is ütközik. A valóságban ekkor már nem lát semmit, bár talán a felhasznált vászonfajtáról, a festékről, a higítószerről stb. valamit azért megtud.A vizsgálat tárgyának feltárása csak a halott" anyagokról nyújt ismereteket. Ezzel szemben az utóbbi évtizedekben egy olyan, egyre erősö-dö tendencia figyelhető meg, amely az életet magát akarja megismerni, és megjelenési formáit bizonyos távolságból kívánja szemlélni. Ez az úgynevezett dinamikus" vagy holisztikus" szemléleti mód, mely az életet minden változatában egységnek tekinti. Megpróbál egy pillantást vetni az élet konyhájába", amennyiben az életjelenségek értékeit meghagyja és egy ge^to/Zmintázatot keres a jelenségek mögött. Az ilyen mintákat vagy mintázatokat a svájci pszichiáter, Carl Gustav Jung alapján, archetípusoknak" (ősképeknek) nevezzük. Másként kifejezve a létezés ősmodelljeinek" tekinthetjük őket. Egy ősmodell -amelyből számtalan létezik - megragadása az egyetlen út a jelenségek és kifejezési formák első pillantásra bizarr összevisszaságában történő eligazodáshoz.