Epilepszia [antikvár]

1. fejezet Bevezetés „Az epilepszia sokféle formában megjelenő, riasztó betegség." -Aretaeus' Az epilepszia betegség, illetve az epilepsziás rohamok az összes életkort érintő, leggyakoribb, súlyos idegrendszeri tünetegyüttest alkotják. A rohamot elszenvedő beteg és családja gyakran igen félelmetesnek találja a rohamot. Ezen túlmenően, az epilepsziának számos társadalmi-gazdasági következménye is van (gépjárművezetői engedély visszavonása, társadalmi megbélyegzés és munkavállalói hátrányok). Tehát, a hatékony kezelés tartalmazza a beteg oktatását, az érzelmi behatásokkal kapcsolatos tanácsadást, valamint a megfelelő információk átadását a munkaadóknak és a szabályozó hatóságoknak. Az epilepsziás beteggel kapcsolatos egyik fontos aggodalom, hogy a rohamot nem lehet előre megjósolni: felléphet munkavégzés vagy gépjárművezetés közben, illetve társasági helyzetekben. Ez még abban az esetben is megnehezíti a félelem-mentes életvitelt, ha a betegnek csupán néhány rosz-szulléte volt. Ugyanakkor, sok beteg szorongását fokozza az állandó félelem a rohamok alatti súlyos sérüléstől vagy haláltól. A kezelőorvos feladata nem kizárólag a gyógyszerek felírása; ismernie kell a betegség hatását a betege életére, és ösztönöznie kell őt a közösségi erőforrások felhasználására, hogy hatékonyan megküzdhessen a betegséggel. Az epidemiológiai vizsgálatok szerint az epilepszia módosított, teljes élethosszra számított incidenciája a Minnesota állambeli Rochesterben, 80 éves életkorra számolva 3,1% volt.^ Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ebben a közösségben a 80 éves életkort elérő személyeknél 1000 közül 31-nél diagnosztizálták életük valamelyik szakaszában az epilepsziát. Az epilepsziás rohamok ennél is gyakoribbak. Teljes élethossz incidenciájuk eléri a 11%-ot, azaz 1000 személyből a 1 lO-et.^