Kórélettani gyakorlatok I. [antikvár]

'He who maintains that new knowiedge of electrocardiography is no longer possible or contributive, ignores history' Charles Rsch, M.D. 1980 ELVEZETÉSEK VÉGTAG ELVEZETÉSEK A testfelsz ínén keletkező potenciál változások érzékelése többféle módon történliet. Leggyakrabban a klasszikus bippláris vé^tag^ elvezetéseket használjuk. fe I. elvezetésben az elektródákat a jobb és bal karra, a IJ. elvezetésben a jobb karra és bal lábra a^111. elvezetésben a bal karra és a bal lábra helyezzük. A végtagok vezetőként szerepelnek, s így a bal, illetve jobb karon illetve bal lábon elhelyezett elektródák a bal Illetve jobb váll, !11. a bal cs í pőtájék között fennálló potenciál különbséget mérik. A regisztráló eszköz egyidejűleg 2-2-2 elektródával van összekötve, és a görbét géptől függően általában három elvezetésben egyidejűleg egymás alá jelen ítjük meg. Minthogy a bipoláris elvezetésben a kitérés iránya a kapcsolás módjától függ, az I. elyezgtésben akkor kapunk pozitiv (felfelé irányuló) kitérj, ha a potenciál a bal karban (VL) jiagyobb. mint^ajgbb, karbatt(VB) Ilyen kapcsolási mód mellett a II. illetve jjLglvezgésben akkor kapunk_pozit i'v irányú kitérést, ha a bal láb (VF) potenciálja nagyobb, mint a jobb kar, Illetve a ^^Tkárpotenciálja. Az Lelvezetés a VL és VR, a II. elvezetés a VF és VR, a lll. elvezetés a VF és VL közötti potenciál különbséget adja. I. = VL-VB fir7= VF - VR 4l. + 11^ = (VL - VR) + (VF - VL) = VF - VR [II. = VF - VL Ebből látható, hogy az I. és IJ|^lvezetésben kapott hullámok nat^ysác^ának előjeles összege ^gypniq a ll ol^m7Pt?chpn kapón hullámok nagyságával^^z ^thoven-szabál^' Ha az egyik elektródát a testfelsz í n adott pon^a, a másik eleRffSgát pedig egy^ potenciálú helyre tesszük, az adon pont potenciáljának nagyságát és előjelét a valóságnak megfelelően kapjuk meg. Ezt az elvezetési tormát^nipoláris elvezetednek nevezzük, Az akt iv jnntra hplyp7ptt pipktod^ differens elektródának, a niillapntenciálu pontra jpiyf7c.tiLoipirtrnf]^t -l^itferens elektródának h íviuk. A differens elektróda helye szerint megkülönböztetünk unipoláris végtag, illetve unipoláris mellkasi elvezeteselgt fe elvezetések jelölése nemzetközi megállapodás alapján történik. j^hJtTej^erA'^ennt^^fiá^az indifferens elektródát a két végtagot összekötő két ellenállásnak a közös pontjára, a differens elektródát pedig a harmadik végtagra tesszük, ,az aV, vagyis nagyobbított (augmented Voltage) unipoláris elvezetéseket kapunk. A standard és unipoláris elvezetések közös jellemzője, hogy mindkettő a térbeli vektor frontális vetületét adja, de különböznek abban, hogy más elvezetési irányokat képviselnek. Ez a hexaxiális elvezetési rendszer, amelyben az elvezetési irányokat szögfokokban adjuk meg (1-4. ábra). fe unipoláris végtag elvezetések olyan vetületi irányokat tüntetnek fel közvetlenül, amelyeket a standard elvezetés nem mutat és ezért megtörténhet (különösen kisebb kiterjedésű lézióknál), hogy az unipoláris végtagelvezetések olyan EKG eltéréseket mutatnak, amelyeket a standard EKG-val nem vehetők észre és ford ítva.