A tiszta férfiúság [antikvár]

Tóth Tihamér dr., a Kir. M. Pázmány Péter-Tudomány-egyetem hittudományi karán a lelkipásztorkodástan ny. r. tanára és a budapesti Központi Papnövelde kormányzója, 1889 január i4én született Szolnokon, 1911 június 27-én szenteltetett pappá Egerben, tehát 1936 június 27-én fogja betölteni papi működésének 25. évét.Ez a huszonöt esztendő a nagyvonalú lelkipásztori teendők mellett a pedagógiai és hittudományi irodalom művelésének is fáradhatatlan negyedszázada volt. Első irodalmi alkotásai már előbb megjelentek a Religio-ban, mielőtt a bécsi egyetemen 1912 januárjában a hittudományok doktorává avatták volna. 1912 januárjától ugyanez év augusztusáig Hevesen volt káplán, 1912-1913. tanévben Gyöngyösön hitoktató, majd 1913-1918 között az egri hittudományi fős iskolának ny. r. tanára. Cikkei és értekezései akkor már állandóan olvashatók a Religio-ban, Egyházi Közlöny-ben, Magyar Kultúrá-ban és Katholikus Szemlé-ben. Még a harctérről is, ahol 15 hónapig teljesített tábori lelkészi szolgálatot, három hosszabb tanulmányt közölt a Religio-ban és sok cikket az Élet-ben.Irodalmi munkálkodása akkor éri el legnagyobb lendületét, mikor 1918-ban a fővárosba kerül, mint a Központi Papnövelde tanulmányi felügyelője és az egyetem hittudományi karának tanárhelyettese. Ekkor adja közre a Levelek Diákjaimhoz ifjúsági jellemnevelő könyvsorozatának első köteteit, amelyeket lelkes érdeklődéssel fogadott az egész ország ifjúsága.Közben, 1924-ben, megszerzi a hittudományi karon a magántanári képesítést, majd 1925 augusztus 6-án a hittudományi karon a homiletikai katedra ny. r. tanárává nevezik ki. Már évekkel ezelőtt helyettesítőleg látta el ezt a tanszéket és mint ilyen végezte a tanszékkel kapcsolatos egyetemi hitszónoklatokat is; mostantól kezdve aztán teljesen övé lesz az egyetemi templom nagymultú szószéke, amelynek hallgatói közé sikerül neki a főváros legfigyelmesebb és legintelligensebb közönséget összegyüjteni.