Születésszabályozás [antikvár]

Társadalmunk nem egy nyomorúságának forrása az a hit, amely az emberiség gyermekkorából ered, hogy a társadalom jogi és erkölcsi szabályai végeredményben földöntúli vagy természeti eredetűek. Erre a hitre valamikor a szabályok tekintélyének biztosítása végett volt szükség, de a hit csökevényes fönnmaradása azzal a végzetes következménnyel járt, hogy a tekintélyük fölött őrködő hatalmak álláspontja szerint nem a szabályok vannak az emberek kedvéért, hanem megfordítva. Aszerint, hogy az emberi cselekvést szabályozó jogi és erkölcsi normákat honnan származtatják, lesz különböző azoknak álláspontja is, akik a népszaporodás kérdésében a be- vagy be nem avatkozás elvét vallják. Olyan álláspont ugyanis nincs, amely a birth control valamelyes alakját el ne fogadná. Még a katolikus egyház is, amely a vérrokonságot házassági akadálynak ismeri el, szentesíti azt az ösztönös eugenikai szabályt, amely az incestuosus nemi viszonynak az utódokban megnyilvánuló káros hatásán alapszik. Sőt tudvalévő, hogy az egyház lényegesen kiterjesztette a vérrokonságot, mint tilto akadályt. Igaz ugyan, hogy maga a természet is "korlátozza" a népszaporodást, mert kiszámították, hogy enélkül, ha csak kétezer évre tennők is az emberiség történetét, s az első emberpárnak, valamint minden következőnek csak 4 gyermeke lett, s mindegyik csak negyven évig élt volna, ma 2 milliárd helyett ezer billió ember népesítené be a földet.