A havi vérzés elmélete és klinikuma [antikvár]

BEVEZETES A nervizmus, napjaink új szemléleti iránya, mind az élettani, mind a kóros funkciók megítélésében döntően új szempontokat hozott. A szervek működéséről vallott egységes (nervista) felfogás értelmében a betegségek, kóros funkciók kialakulásáról alkotott véleményünket revízió alá kell venni. Elsősorban fel kell adni a parciálizmust. A pavlovi tanítások beláthatatlan perspektívát nyitottak a biológiai tudományok, a medicina részére is. A nervizmus ma már operatív elméletté lett és legszebb eredményei azt tanítják, hogy a szervezet a működések szemszögéből oszthatatlan egység, amelyen belül egyes szervek, szervrendszerek működése meg nem érthető az egész figyelembevétele nélkül. Közelebbről, a nervizmus annyit jelent, hogy a szervezet minden működését az idegrendszer, a legmagasabb szinten az agykéreg szabályozza. De ennél még többet is jelent a nervizmus : Nemcsak a biológiai, de a biológiai és társadalmi ember egységét is. Ez gyakorlatilag azt mondja, hogy az ember és a környezete el nem választható, dinamikus egységet képez. A nervizmus-ból tehát két nagy tanulság adódik : 1. A szervezetben lefolyó élettani és kóros folyamatok csak az egész szervezet működésének' és az idegrendszer irányító szerepének perspektívájában értékelhetők. Az élettani és kóros működések tisztázásában arra kell törekedni, hogy az idegrendszer befolyását kiderítsük. 2. A szervezet minden működése környezeti hatástól függ. Mind a szervek, mind a szervrendszerek, mind pedig az egész organizmus működése elválaszthatatlan a környezettől. A szervezet és a környezet közötti összefüggések realizálása az idegrendszerben, az agykéregben történik. E megállapítások szükségszerűen arra vezetnek, hogy az élettani és a kóros működésről alkotott régi elképzelésünket feladjuk. A pavlovi tanítások tanulságaként minden munkánkban érvényesülni kell a dialektikus módszernek, mert csak ennek segítségével tudunk egységesítő szemléletet kialakítani. A fogalmak tisztázása céljából jegyezzük meg, hogy a szintétikus (egységesítő) szemlélet nem jelenti azt, hogy a részletelemzések feleslegessé váltak. A szintézis és analízis nem egymást kizáró, hanem kiegészítő fogalmak. Helyes szintézis csak helyes analízisen alapulhat. Enélkül a szintézis nem lehet eszköze a megismerés tökéletesedésének. A pavlovi gondolkodás ott kezdődik, ahol a részletek pontos megismerésével próbáljuk az egész működését rekonstruálni, megérteni. Pavlov egész munkásságát a nervizmus gondolata hatotta át, de munkásságának gyöngye : »A nagy-agykéreg igazi fiziológiája«, amelyben a legbonyolultabb élettani folyamatok törvényszerűségét tárta fel, lényegében