Az Anunnakik háborúi [antikvár]

Nem is oly rég, 2015 elején érkeztek rendkívüli, igazán sokkoló hírek a Mars bolygót illetően. John Brandenburg Ph.D., fizikus és plazmaszakértő tárta fel a felfedezéseit, miközben egy igen ősi marsi óceán maradványait vizsgálta – az üledékeket, amelyek egyértelműen egy nagyobb víztest után maradtak hátra, illetve a még mindig világos körvonallal rendelkező partvonalat. A paleo-óceán létezése, amely 2011-ben kiadott könyve tárgyát képezi, mostanra szilárd tényként kezelhető, ahogy az is, hogy a Mars úgy 200 millió évvel ezelőtt buja zöld vegetációval, folyókkal, és a felülete egyötödét beborító óceánnal rendelkezett. És persze ahol van növényi élet, ott lennie kell atmoszférának is. • Mi volt hát John Brandenburg sokkoló felfedezése a Marson? Nem más, mint egy nagyon ősi termonukleáris robbanás cáfolhatatlan bizonyítéka, ami a Mars szikláin (helyben, és a meteorokon is) ugyanazt a Xenon-129 izotópot hagyta maga után, amelyet a mi, Nevada-sivatagban végzett termonukleáris kísérleteink is kibocsátottak magukból. Nemcsak, hogy az említett izotóp kiemelkedően magas számban volt jelen, amit képtelenség a természetes radioaktivitással magyarázni, de a Xenon-129 természetesen nem is létezik – kizárólag a nukleáris reakció hozhatja létre. Mi több – a maximális radioaktivitás két foltját is beazonosították, egymástól és a paleo-óceán partvonalától nem messze – azokon a pontokon, amelyek felett felrobbantak az atombombák. Brandenburgnak (aki még mindig bizonytalan volt a felfedezés magyarázatát illetően), és számos Mars-szakértőnek úgy négy évre volt szüksége, hogy olyan forgatókönyveket teszteljenek, amelyek kizárólag asztrofizikai események hatására ilyen mértékű radioaktivitást tudnak előidézni. Majd a többségük végül elfogadta John Brandenburg 2015-ös következtetését: ehhez két termonukleáris robbanásra volt szükség, amik a felső atmoszférában robbantak, a maximális pusztítás érdekében. • És mikor esett meg ez a - fejlett technológiát igénylő - szándékos atomrobbanás a Marson, amely talán felszakította az atmoszférát, és halott bolygóvá változtatta? Brandenburg Death on Mars: The Discovery of a Planetary Nuclear Massacre című könyve (Halál a Marson: egy bolygó nukleáris elpusztításának feltárása) alapján 180-250 millió évvel ezelőtti eseményről van szó. És itt következik néhány érdekesség. Tudomásunk szerint, az eddig feltárt sumér és asszír kőtáblák, amelyek közül némelyik 5500 éves, az ősi isteneket – az Anunnakikat, aminek jelentése „azok, akik a mennyből a földre érkeztek” – óriási, kvázi-halhatatlan emberi fajként emlegetik, akik eredetileg egy Nibiru (bolygók együttállása, menny) nevű exobolygón éltek, letelepedtek a Földön, genetikai tervezéssel megalkották az emberiséget, és ők lettek imádott isteneink. A táblák szerint Nibiru nomád bolygó volt (rendelkezett atmoszférával és holdakkal), ami egy adott időpontban túl közel jött a mi naprendszerünkhöz, és ennek következtében bevonzotta a Nap gravitációs mezeje, amely körül igen vékony és hosszú orbitális pályán kezdett körözni. A szövegek pontos leírást adnak minden bolygónkról, és rámutatnak, hogy amikor az Anunnakik az űrhajóikkal közlekedtek, megálltak a Marson feltölteni a víztartalékaikat (Enki, a vezető kutató hidrogént használt üzemanyagként), nyomatékosítva, hogy a Mars (Lahmu) zöld és buja bolygó volt.