Élet, halál, karma [antikvár]

Részlet: AZ ÉLET DICSÉRETE Meleg csend. Fényesség. Szétterjedés. Egybefonódás. Vágyakozás, majd elhatározás. Örvénylés. Egyre gyorsuló áramlás. Fényvesztés. Zsugorodás és fájdalom. Szürke félhomály, szűkség. Várakozás. Fokozatos növekvés, óvatos kiterjedés. Tervkészítés. Sürgető kíváncsiság. Kilökődés. Megszületés. Lélekhajód megérkezett, a Földön vagy. Ha kíváncsivá tesz léleküzeneted, hallgasd: „Az élet örök. Az élet örök áramlás. Az élet örök utazás látható, és a látható mögött létező valóságok között. Az élet soha meg nem szűnő állapot. Az élet boldogság, mert az egyetlen, ami az örömök forrását nyújtja. A FORRÁST, amivel azonos, mert belőle buzog ki végtelen áradással. Az élet a teremtői forrás fizikai formája, mindent felkínál, mindent magában foglal, ami az örömteli mindennapok megéléséhez felhasználható. Semmit nem ad azon kívül." Nem, nem, mondod felindultan. Az élet nem öröm, nem boldogság, ugyan! És hogy örök volna? Ne nevettess, a halál kaszás angyala úgy elragad, bárhova bújsz, mintha soha itt se lettem volna. Nem őrzi majd egyetlen gondolatom, érzésem, egyetlen leheletem sem pár évtizedes jelenlétem. A test kifejlődik, virul és elfonnyad. Magját hagyja emlékül, melyből új élet pompázik.