Tapasztalatok, látomások és lelki ajándékok [antikvár]

Drága barátaim kérésére röviden ecsetelem itt tapasztalataimat és látomásaimat, azzal a reménnyel, hogy ez majd vidítani, bátorítani és erősíteni fogja az Úr szerény, bízó gyermekeit. Tizenegy éves koromban megtértem, s mikor tizenkét évesen megkeresztelkedtem, csatlakoztam a metodista gyülekezethez. Tizenhárom éves koromban hallottam Miller Vilmos második előadássorozatát Portlanban. Úgy éreztem, nem szentelődtem meg, nem állok készen Jézussal találkozni. S mikor fölszólították a gyülekezeti tagokat és a bűnösöket, hogy jöjjenek előre imádkozni, az első alkalmat megragadtam, mert tudtam, hogy komoly benső lelki munkát kell elvégezni értem, mielőtt alkalmas lennék a mennyre. Lelkem szomjazott a teljes és ingyenes megváltásra, de nem tudtam, hogyan érhetném el. 1827-ben születtem. 1842-ben rendszeresen részt vettem a Krisztus második eljöveteléről szóló igehirdetéseken Portlandban, s szívem mélyéből hittem, hogy az Úr eljön. Éheztem és szomjaztam a teljes megváltást, az Isten akaratához való tökéletes alkalmazkodást. Éjjel-nappal törekedtem elnyerni ezt a csodálatos kincset, melyet a világ minden gazdagsága sem tudna megvásárolni. Amint Isten előtt térdeltem ezen áldásért esedezve, az a kötelesség tárult elém, hogy nyilvános imaórán imádkozzak. Még sohasem imádkoztam fennhangon nyilvános összejövetelen, s most visszariadtam e kötelességtől, attól tartva, hogyha megkísérelnék eleget tenni ennek, megszégyenülnék. Valahányszor az Úr elé mentem titkos imában, ez a be nem töltött kötelesség tárult elém, mígcsak abba nem hagytam az imádkozást, és nagy szomorúságba, végül pedig mély levertségbe nem süllyedtem.