Varázskő [antikvár]

Részlet a könyvből: Könyvem mottója az Isten pénze című musical utolsó mondata. Az író, aki nemcsak színpadra álmodta a csodálatos karácsonyi meséjét, de mint színész bele is lépett a saját történetébe, és pompásan eljátszotta kedvenc szerepét, a túlvilágról visszatért Jacob Marley szellemét, az előadás végén megjelenik a közönség előtt. Leveszi szürke parókáját. Letörli arcáról a festéket. Nem Marley többé. Újra író, megint. A játéknak vége. Rágyújt a kedvenc szivarjára. Elégedetten kifújja a füstöt, belenéz a füstkarikába, és azt mondja a közönségnek: - Hát valahogy így végződik a történetem S ahogy írtam, jöttem rá magam is, hogy nincs a világon olyan nagy baj, amin egy csoda ne segíthetne! És hamiskásan csippent a szemével. Innen kezdve már zene szól. Egy Tolcsvay-Sziámi dal, a Karácsonyi Ének. Fény és tiszta ünnep árad minden lélekből! Fénylő, mennyei ajándék, várunk téged, jöjj! Immár velünk leszel! Gondunkat űzzed eV. Mindenki énekel, téged ünnepel Szent karácsony éjjel! Szent karácsony éjjel Dalolnak, boldogan. Sokszor kérdeztem magamtól: Mi az a csoda?