Tudatos halhatatlanság [antikvár]

Kötése szétnyílt.
Százhuszonöt éve, hogy 1879-ben megszületett egy kis dél-indiai faluban a modern India és az egyetemes gondolkodás egyik legnagyobb alakja, Sri Ramana Maharsi. Korunk egyik legkiemelkedőbb szentje iskolás fiúként, egy váratlan halálélmény hatására ismerte fel önmaga - indiai kifejezéssel Átmanja, azaz Önvalója - azonosságát a végső Valósággal, az abszolútummal. Ez az azonosság életének hátralévő ötvennégy esztendejében soha el nem hagyta, s éppen ez adja a szavaiból áradó rendkívüli erőt. A tizenhat éves ifjú megvilágosodása után hat hónappal titokban elhagyta otthonát. Hazatért „Atyjához", a Siva megtestesülésének tartott Arunácsala hegyhez - mely India egyik legszentebb helye s itt élte le életét, immár az Önvaló üdvösségébe merülve. Az emberek hamar felismerték szellemi nagyságát, a követők is egyre nagyobb számban gyűltek köré, hírneve pedig az idő múlásával egyre csak nőtt. Tanításának és lényének kisugárzása 1950-ben bekövetkezett halála óta sem szűnik, és ásramja (spirituális központja) mindmáig nyitva áll az útmutatásért a világ minden részéről ide érkező igazságkeresők előtt. Sri Ramana Maharsi ismertsége nem kis részben éppen e könyv két szerkesztőjének köszönhető. Paul Brunton fiatal, kétkedő angol újságíróként azért utazott Indiába, hogy saját kezűleg leplezze le a „különböző jógik és fakírok szemfényvesztését". Útja során azonban - önmaga számára is váratlanul - spirituálisán rendkívül fejlett emberekkel találkozott, akik közül a legnagyobb hatást a dél-indiai bölcs (risi), Sri Ramana Maharsi tette rá. A vele való találkozás átformáló erejű élménynek bizonyult Brunton számára.