Bővebb ismertető
A magyar közoktatásban és a közoktatás tágabb környezetében az elmúlt évtizedben nagy horderejű változások zajlottak le. Ezt az időszakot egyrészt a szakmai kommunikáció nagy intenzitása jellemezte, amelyben a pedagógia aktív szereplői konferenciákon, szakmai programokon, pedagógus-továbbképzésekben vettek részt, osztották meg egymással tapasztalataikat, másrészt ugyanebben az időszakban erősödött fel az Európai Unió oktatásügyi szerepe, amelyben a tagállamok együttgondolkodásának meghatározó eleme az integráció volt. Elköteleződésüket bizonyítja az integráció fő formaként való kezelése, a speciális tudások „főáramba" történő átvitelének támogatása, valamint az érintett szakmai és szakmapolitikai szereplők közötti partnerség és együttműködés szorgalmazása és elősegítése.
A hazai pedagógiai szakmai körökben gyakran elhangzik, hogy az inkluzív nevelés megvalósulására a hazai közoktatási rendszerben a legnyitottabb az óvodai nevelés, ám a megvalósulás mikéntjéről megfelelő mélységű adatok nem állnak rendelkezésre.
A kötet egy kutatási projekt eredményeire épül, amely az óvodai inklúzióról való tudás bővítésére, a reálfolyamatainak megismerésére, a zajló folyamatok és problémáik feltárására, s problémák megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazására irányult. A kutatás empirikus bizonyítékokon alapul, a szakmát és szakmapolitikát egyaránt segíti.
A kötet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodáztatásával összefüggő problémákat tárgyalja az integráció, inklúzió szemszögéből. Szerzői arra vállalkoztak, hogy feltárják és bemutatják a sajátos nevelési igényű gyermekek helyzetét a többségi óvodákban. Az inklúziós gyakorlatot folytató intézményekben szerzett tudás túlmutat önmagán.