Dadogásról mindenkinek [antikvár]

A könyv borítóján látható képet egy tizenkét éves dadogó fiú készítette, amikor arra kértem, fesse le dadogását. A dadogás különböző színekból áll. Az első a narancssárga: „Szünet van, nyugodt vagyok, nem dadogok." A második a piros, ez a szín mindig erős érzelmi töltést hordoz: „Becsengetnek, és a tanár bácsi felszólít felelni, és én félek, hogy dadogni fogok." A kék csíkok: „Ez a kék csík a görcs." A vé-gén a dadogás eltűnik, elpárolog, mintha ott sem lett volna, ezt fejezi ki a fehér szín. Mi okozhatja, hogy a gyermek dadog? Melyek azok a tényezők, amelyek súlyosbítják a dadogást? Mivel tudnak a szülők segíteni a dadogó gyermeken? Kiválthat-e az iskolába kerülés dadogást? Ugyan-úgy bánjunk-e a dadogó gyermekkel, mint a többiekkel? Vitatkozhatnak vagy veszekedhetnek-e a szülők a dadogó gyermek füle hallatára? Nagyon nehéz meghatározni mi is a dadogás valójában. A hétköznapi életben ugyanis nincs két egy-forma dadogás, és nincs két egyforma dadogó sem. Könyvünk összegezni törekszik a dadogással kapcsolatos elképzeléseket, és egy lehetséges választ keres arra a kérdésre, mi is a dadogás. Lajos Péter (1964) logopédus, pszichológus, 1998-ban nyerte el „Dadogó gyermekek, dadogó és hadaró fiatalok változása a rituálinnovatív terápia hatására"című disszertációja alapján a neveléstudomány kandidátusa címet.