Róluk... értük... I. [antikvár]

Előszó Harrach Pétertől a Magyar Országgyűlés Alelnökétől (Szociális és Családügyi Miniszter 1998 - 2002) Ajánlom a kötetet mindenkinek, aki tenni kíván az állami gondoskodásban élö gyerekek lelki egészsége és társadalmi integrációja érdekében. Kothencz János és csapata kiváló munkát végzett, alapos kutatás, és szakszerű feldolgozás eredményét tartjuk a kezünkben. A válaszok és az interji^ik a kutatás alapkérdéseire adnak választ. Milyenek a családból kiemelt gyermekek és miért ilyenek? Szembesülve a kitaszítottság érzésével küszködő gyermekekkel, világossá válik számunkra, hogy őket és állapotukból adódó viselkedésüket nem a kívülálló szemével kell néznünk. Csak így tudunk sorsukat javító döntéseket hozni. A kötet képet ad a családi háttérről is. A gondozásba vétel oka, és a gyermekek iTieghatározó élinénye az esetek többségében a szülők kötelességmulasztása és deviáns magatartása. A kutatás feltárja előttünk a magyar társadalom egy szeletét, azt a szeletet, ami ellentétben a társadalom egészével nemcsak reprodukálja önmagát, de jelentősen növekszik is. Ezt mutatja, hogy a válaszadók testvéreinek átlagos száma 3,5. (az átlagos magyar gyermek 0,3 testvérrel büszkélkedhet). Ugyanerről a rétegről szól, vagyis ezt a képet igazolja egy másik felmérés, mely szerint az általános iskolát el nem végzettek körében 3 felett van. Talán elnézik nekem, ha a preventív gyermekvédelmi eszköztárból a családpolitikát emelem ki. A hiteles családpolitikát, amelynek hátterében egészséges társadalomkép áll, és amely nem válik egy szempontiivá azzal, hogy kizárólag a rászorultság elvét alkalmazza. Ha a családtámogatás az említett rétegben nem a felelőtlen és megélhetést biztosító gyermekvállalásra ösztönöz, hanem a megszült gyermekek nevelésére, egyúttal abban a rétegben, ahol ma igen alacsony a gyermekvállalási kedv, gyermekszülésre késztet, akkor a társadalom egészében a gyermekek iránti felelősséget erősítjük. A támogatási rendszeren kívül még sok eszközzel rendelkezünk a társadalom állapotának általános javítására, elsősorban a normák érvényesítésre és a közösségek erősítésére. Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy a prevenció teljes sikert soha nem hozhat. Mindig lesznek veszélyeztetett gyermekek, olyanok is, akiket gondozásba kell venni. Az ő életüket kell szebbé tennünk. Az a sok erőfeszítés és változás, ami az utóbbi évtizedekben, a szakellátásban történt, javított a helyzetükön, de ma is tapasztalható szeinélytelenség és törődéshiány. Mint minden gyemieknek, nekik is családra és otthonra van szükségük, ennek hiányában szülőt pótló személyes szeretetet adó felnőtt közelségére. Igazi megoldás az elkötelezett örökbe fogadó vagy nevelő szülő lenne. A lakásotthon is szükségmegoldás. Kothencz János célja, hogy aki kézbe veszi a kötetet, jobban megismerje azokat, akikért felelősséget kíván vállalni. Kutatómunkája mögött személyes élmény és évtizedes gyakorlati tevékenység áll. Az általa szervezett nyári táborok és évközi programok személyiségformáló élményt kívánnak nyújtani a gyerekeknek. Ez és a személyes odafigyelés teszi eredményessé a munkájukat. Kívánom, hogy a kötet legyen segítségére a szakembereknek és rajtuk keresztül minden gondoskodásban élö gyermeknek. Keh.: Szeged. 2009. oklóher !2. Hiirrach Péter