Kavicsok [antikvár]

Remény A 2000. nyara óta dolgozó Bolyai Önképző Műhely negyedik évjárata jutott el, közös élete első nagy, három éves szakaszának végére. Szűk egy évvel ezelőtt, a gólyatáborban Balatonszemesen régiektől és gólyáktól kérdezte a kérdőív: mi volt számára eddig a legfontosabb a Bolyai Műhelyből, mit remél elsősorban az itteni évektől? A válaszok mindkét nagy csoportban szinte egybecsengtek. A tapasztalok összegzése és a remények számbavétele egyaránt a közösség megélt élményét, illetve a közösség megszületésének óhaját tette a rangsor élére. Harmincnégy diák idei írása, nagy többségében megerősíti a tavalyi közvéleménykutatás nyers eredményeit. Az ifjú szerzők írásai reményt sugároznak: saját szakmai érdeklődésük és tudásuk legfontosabb üzeneteit át lehet, és át keU adniuk szűkebb és tágabb közösségeiknek! Sok írás összegzi az ifjúi lét első évtizedének törekvéseit. Azt az érzékenységet, amivel mindenkinek meg kell találnia, melyik mederben, a gondolkodás, a tudás milyen dimenzióiban teheti Magát az elkövetkező évtizedekben mesterré. Sok mondat és bekezdés ébreszt az olvasóban elismerést a már megtett szellemi és emberi út értékei iránt. A legerősebb művek képesek voltak hidat verni saját hiteles szakmai tudásuk és a mai Magyarország valódi kérdései és dilemmái között. A tehetség sokszínűsége villant meg abban, amikor valódi hiteles alternatívák is megfogalmazódtak. Az értékek felmutatása, azok ismertté tételéhez való hozzájárulás, a kutatói erőfeszítések, amelyek az ismert érték mögötti tudásbázis széleskörű, sok apró munka segítségével való megismeréséhez, megismertetéséhez vezemek, hűséges tanúi a sok befektetett és értékes munkának. Minden szerzőnek kívánjuk a szó legtágabb értelmében vett egészséget és közösségeket, amelyek segíthetik az új szellemi és emberi értékek születését. Kőhalmi Ferenc és Mandics György