Kié az egyetem? [antikvár]

ElőszóEz a könyv eredetileg a Bevezetés a nevelésszociológiába folytatásaként készült. Úgy keletkezett, hogy a felsőoktatás nevelésszociológiáját" - amely az eredeti könyvben egy fejezet - kibővítettem, kiegészítettem és korszerűsítettem. A munka során azonban kiderült, hogy ennél többről van szó.Az 1990-es években a felsőoktatás kutatása új lendületet vett Európa-szerte. Épp akkor és részben azzal is összefüggésben, amikor nálunk és a többi reformországban a felsőoktatás egyre inkább a nyilvános társadalmi és politikai viták kereszttüzébe került. Az oktatás kutatásának olyan terepe nyílt meg, amelyet az előző évtizedek zártságában nem ismerhetünk eléggé, és amelyek vonzották a szakértőket, a politikusokat, sőt még a mecénásokat is. Fokozatosan kialakult (vagy inkább újra formálódott), és intézményesülőben van a felsőoktatás kutatása Magyarországon is. Az évtized fordulója felé haladva saját munkáimban is egyre nagyobb helyet foglalt el a felsőoktatás.A felsőoktatásban bekövetkező változások - főként az ugrásszerű tömegesedés - azt is magával hozta, hogy egyre több terepe nyílott a felsőoktatással való foglalkozásnak, a felsőoktatásról szóló közbeszédnek. Nemcsak a politikai fórumok sokaságára gondolok, hanem arra is, hogy a felsőoktatás önmagában is tanulmányozandó jelenséggé vált. Az előző (1980-as) évtizedben a felsőoktatás inkább csak a tudósok, a tanárok és a döntéshozók ügye maradt. Az 1989/90-es fordulat óta egyre gyakrabban találkozunk a felsőoktatással a sajtó, a tágabb közvélemény, maguk a hallgatók (és mögöttük az érintettek társadalma) megnyilatkozásaiban.Amikor először beszéltem a felsőoktatás társadalmi problémáiról olyan nyilvánosság előtt, amely nem politikusokból - döntéshozókból, ilyen-olyan rendű és rangú kormányzati tisztviselőkből - állt, rájöttem, hogy a szakértő mennyire egyoldalúan látja ezt a területet. Korábbi érdeklődésem és az abból fakadó mondanivalók túlnyomórészt a felsőoktatás politikájával függöttek össze. Azokat viszont, akik meghallgattak, elsősorban a saját életük és környezetük érdekelte. Az iskolaszociológiai előadások és foglalkozások közül mindig azoknak lett a legnagyobb sikere, hatása, amelyeknek a problémáit és példaanyagát a felsőoktatás jelentette.Eközben nemcsak arra jöttem rá, hogy kevés a szintetizáló munka a felsőoktatás világáról; arról, hogy mi minden zajlik magában az intézményben. Hanem arra is -és ez volt a fontosabb -, hogy ha a főiskolai-egyetemi hallgatóság érdeklődéséhez alkalmazkodom, akkor a felsőoktatás új megközelítései tárulnak föl. Pontosabbá válik, ahogy a mai felsőoktatás kialakult (az állandónak tekinthető trendek), és esetlegesebbekké azok a napi csatározások, amelyeket politikusok és szakértők hazai és nemzetközi fórumokon oly hevesen folytatnak. (S ezzel együtt erőltetet-té, mondvacsinálttá válik az a szakértői zsargon is, amivel időről időre ezeket a vitákat folytatják.)