Többszólamban [antikvár]

ittó: „Bonts vitorlát, - csak vágj neki a mély vizeknek." (Whitman) Előszó helyett Hálás munka a szerkesztőé! Dúskál a gyermeki alkotások özönében, ízlelgeti a műveket, és közben meghatódik vagy ámul, felnevet vagy elkomorodik, és egyfolytában arra gondol, hogy milyen keveset tudunk tanítványainkról. A gyermeki lélek nyitott könyv - mondja a közhely, olvasni azonban nem mindig tudunk benne. Talán mert ritkán nyitogatjuk. Az egyszeregy, az alany, állítmány, a der, die, das közben nem könnyű a kulcsra rátalálni. Ebben segít az iskolánk által meghirdetett irodalmi pályázat. Sokéves hagyományunk értékes darabjait 1996-ban jelentettük meg első ízben „Szárnypróbálgatások" címmel iskolánk 35. születésnapja alkalmából. Az azóta eltelt 5 év termése önmagáért beszél: bűn volna véka alá rejteni az alkotásokat. Csak azt sajnáljuk, hogy a helyszűke válogatásra kényszerít bennünket, így sokan kimaradnak - immár második kötetünkből. „Minden esztendőben új tollakat ölt a fülemüle, de régi hangját megőrzi." Valahogy így érezzük mi, bírálók a művek évenkénti olvasásakor. Mindig újak, mások, de az igény a megnyilatkozásra, a színes hangzás, a fiatalos lendület évről évre megmarad. Mottónkkal az alkotókhoz szólunk, biztatásnak szánjuk, bátorításnak, hogy továbbra is bizonyítsák nekünk, felnőtteknek: elanyagiasodott, durvaságtól, törtetéstől komor világunkban mindig lesz helye az emberi szónak, a szépbe, jóba vetett hitnek, a természet szeretetének, barátságnak, szerelemnek. Aki gyermeket nevel, vigyázzon, nagy a felelőssége, rajta múlik, hogy az ifjúkori zsengék szárba szökkennek-e. Ibsen sora nekik, nekünk figyelmeztetés: „ hol a fű sarjad, ne taposd le a zöldet." Antológiánkat szeretettel ajánljuk szülőnek, tanárnak, gyereknek, felnőttnek egyaránt, lapozgassák, olvassák értő szívvel, szeretettel! Kocsisné Gyimóthy Éva igazgatóhelyettes