A családi nevelés alapjai [antikvár]

A szerző őszinte irigységgel gondol a matematika-, a történelem- vagy a fizikatankönyvek íróira: mennyivel egyszerűbb a dolguk hiszen ahhoz, hogy jó, használható tankönyvet írjanak, teljesen elegendő a szakmájukkal tisztában lenniük, no meg ahhoz érteniük hogy 7. vagy 8. osztályosoknak miként kell az adott tárgyból tankönyvet írni. Mondanivalójuk tárgya, tartalma, a kifejtés módja stílusa nem függ attól, hogy személy szerint kinek írják tankönyvüket, hogy nős-e az illető, illetve férjezett-e, vannak-e gyerekei, milyenek a lakáskörülményei és egyáltalán mit gondol az adott tárgyról A kör kerületének kiszámítását, a polgári forradalmak okait vagy Ázsia hegy- és vízrajzát nem lehet és nem is kell attól függően előadni, hogy ki a feltételezett tanuló. De A családi nevelés alapja elnevezésű tantárgy szerzője nagyon is nélkülözi azoknak a személyes ismeretét, akikhez szól. Mert ahány család, annyi sajátossága van az örömöknek, gondoknak, nevelési sikereknek és kudarcoknak. Aztán meg, a feltételezett tanulók egyik része még fiatal, jószerivel még ő a tárgya a nevelésnek és nem ő nevel, ám padszomszédja kétgyerekes családanya vagy családapa. Hogyan lehet ennyi különbözőséget a tankönyvírás során figyelembe venni? Sehogy - gondolja a tankönyvszerző, és mindenekelőtt ez az amiért előre is kéri olvasói jóindulatát. Tudatában van annak, hogy tankönyvének nem minden részlete egyformán fontos és érdekes minden olvasója számára. Sőt: nem is egyformán érvényes, ami - kissé durvábban fogalmazva - azt jelenti, hogy nem egyformán igaz.