Nevel(őd)ünk [antikvár]

Miért?Az éretlenség a serdülőkorban az egészség lényegi része." Donald Winnicott pszichológus ezekkel a szavakkal fejezte ki világos állásfoglalását a kamaszkorú, fejlődésben lévő gyermekek mellett. Szeretnék már itt az elején egyértelmű lenni: nekünk is így kellene gondolkodnunk! A gyermekeink éretlenségéről szóló folyamatos panaszkodás egy olyan társadalmat tükröz, amelynek már egyáltalán nincs semmire ideje, nem hagy teret a várakozásnak, a találkozásnak, a rácsodálkozásnak.Az éretlenségnek csak egy gyógymódja van: az idő múlása, a fejlődést az érettség felé csak az idő hozhatja meg."1 Ha ezt nem tudatosítjuk magunkban, nem tudjuk felfogni teljes mélységében ennek az életszakasznak az értékességét, mely hatalmas gazdagságot és lehetőségeket hordozhat magában. Sok pszichológus egyetért abban, hogy az éretlenség azért fontos része a személyiség fejlődésének, mert ösztönzőleg hat, táptalaja a kreatív, innovatív gondolatoknak, ötleteknek.A mai társadalom ezzel szemben megpróbálja minél előbb felnőtté tenni a kisebb-nagyobb gyermekeinket, anélkül, hogy érdeklődne irántuk és értékelné egyediségüket. Jól mondja Ravasio: A társadalomnak arra van szüksége, hogy megrendüljön, látva a felelősség nélküli emberek törekvéseit." Tudatosítanunk kell, hogy ha a felnőttek lemondanak a (nevelői) feladatukról, a gyermek túl korán, hamis utat bejárva válik felnőtté.Nap mint nap, amikor olyan híreket hallunk, hogy felnőttek megbotránkoztató dolgot műveltek, eszünkbe jut róluk1 D. Winnicott, Da! luogo delle origini, Raffaello Cortina, Milano 1990.