Pedagógiai tanulmányok 1. [antikvár]

Borítóin és lapélein elszíneződésekkel, halvány foltokkal.
Előszó részlet: Dr. Steiner magyar személyekkel való kapcsolata során a pedagógia fejlesztését javasolta. Fel kell tételeznünk és meg kell állapítanunk, előre látta, hogy az alapvető problémák megoldása - előbb Magyarország, aztán Európa számára - egy tökéletesen az ember formációjának szentelt pedagógia megvalósításában áll, egy pártoktól, Államtól, halott tradícióktól, rossz hajlamoktól, absztrakt pedagógiáktól, lélek nélkül való pszichológiáktól, kompromisszumoktól szabad pedagógiában: szabad pedagógia szabad emberek számára, akik munkájukat missziónál többnek tekintik: szent művészetnek az Isteni szolgálatára, amely az emberben van - és, hogy ennek az ajándéknak és ennek a felelősségnek tudatában legyenek. Az "Allgemein Menschenkunde als Grundlage der Pädagogik" előszavában Dr. Marie Steiner Asszony így ír: "...Hogy tanítóknak, nevelőknek érezhessük magunkat, nem mehetünk bele abba, hogy elválasszuk az ember alakítására irányuló nevelést a hivatásra előkészítésre irányulótól. Ellenben olyannak kell élnie bennünk, ami külsőleg nem látható: sem a hivatásban, sem egy állami szervezetben, sem valami más külsőben. Az kell, hogy bennünk éljen, amit csak elkövetkező generációk visznek majd ki az élet külső színterére. Az emberiség jövőbeli fejlődésével való magunkat aktív és prófétikus egynek-érzésnek kell bennünk élnie. Egy ilyen egynek érzésen áll vagy bukik a teljes nevelői világ nevelőművészi érzése, gondolkodása és akarása. Hogy a nevelők világába beáradhasson, amit a fejlődő gyerekről tudni lehet, úgy beáradni, mint a lelki-szellemi vitális véráram, ami művészetté válik, anélkül, hogy előtte tudássá lett volna - erre kell törekednie a jelen élő pedagógiájának és didaktikájának. Csak ilyen didaktikából jöhet az, aminek a gyermeki szívbe, a gyermeki lélekbe, a gyermeki intellektusba kell belépnie.