Biológia IV. [antikvár]

10. AZ EMBERI SZERVEZET LÉTFENNTARTÓ SZERVRENDSZEREI ÉS FOLYAMATAI AZ ANYAGSZALLITAS A legegyszerűbb élőlények testében (sejtjében) is egymástól többé-kevésbé elkülönülő folyamatok mennek végbe, melyeket egymással belső mozgás, anyagszállítás kapcsol össze. Még jelentősebb az anyagszállítás a testűreges soksejtű állatok szervezetében, ahol a sejtek túlnyomó többsége nem érintkezik a külső környezettel, és egymástól is viszonylag nagy távolságban végzik összehangolt működésüket. A szervezet különböző szervei és szervrendszerei között az anyagszállítás teremt anyagi és információs kapcsolatot. Az állatvilágban a laposférgeknél megjelenő béledényrendszer alapvetően a táplálkozást szolgálja, a középbél finoman elágazó rendszere egyben eljuttatja a tápanyagokat az egész szervezetbe. Emiatt felfoghatjuk anyagszállító rendszernek is. A kifejezetten anyagszállításra differenciálódó szervrendszer - a keringési rendszer - két fő változatban fordul elő: nyílt Ma'g/zárt keringési rendszerként. A nyílt keringési rendszer arról ismerhető fel, hogy a testfolyadék - ebben az esetben az ún. vérnyirok vagy hemoiimfa - csak részben halad erekben. A sejtek közelébe jutva az önálló érfalhatár megszűnik, és a hemoiimfa a szövetek között lévő hasadékokban, öblökben folytatja útját. A folyadék mozgását lüktető érszakasz vagy fejlettebb fokon szív mozgása idézi elő. Az egyirányú áramlást az erekben, illetve a szívben lévő billentyűk biztosítják. Nyílt keringési rendszere van az ízeltlábúaknak és a puhatestűeknek. A rovarok kivételével a hemoiimfa a légzési gázok szállításában is részt vesz. Az oxigén megkötését vérfesték teheti hatékonyabbá. A rákoknál és csigáknál oldott állapotú hernocianin fordul elő, melynek színe oxigén jelenlétében kék. A hemolimfában is előfordulnak vérsejtek, de ezek nem vesznek részt a légzési gázok szállításában. A zárt keringési rendszer olyan önmagába visszatérő csőrendszer, melynek mindvégig önálló fala van. Egyszerűbb esetben itt is lüktető érszakasz hozza mozgásba a keringő vért (gyűrűsférgeknél), másutt szív alakult ki erre a tevékenységre (gerincesek). Az érrendszer szakaszait a szívhez és a véráramlás irányához való viszonyuk alapján különböztetjük meg egymástól. Az artériák a szívtől egyre távolabb szállítják a vért, a vénák pedig a szív felé. Az artériák és a vénák közé illeszkednek a sejteket körülfonó hajszálerek, a kapillárisok. A szívből kiinduló vér vagy egy teljes kört tesz meg a szervezetben, míg visszaér a szívbe (halak), vagy két vérkörben kering (a többi gerincesnél): a kis vérkör a szív és a tüdő között, a nagy vérkör a szív és a test között bonyolítja le a vér szállítását. A gyűrűsférgek piros vérében oldott hemoglobin segíti az oxigén megkötését, gerinceseknél a vörösvérse/tefcben lévő hemoglobin tölt be hasonló szerepet. Az emlősök vérében magvatlan vörösvérsejtek vannak. AZ EMBER KERINGESI RENDSZERE A szervezet víztartalma Testünk anyagainak természetes közege a víz, ami egy átlagos testfelépítésű felnőtt ember tömegének kb. 60%-a. A három hónapos magzat testében 94%, az újszülöttben 72% víz van. Az egyes szervek, szövetek is eltérő víztartalmú-ak, például: a csont az izom a zsírszövet a bőr az agy 30%, 75%, 23%, 72%, 75%. 70 kg testtömegre számítva az összes vízmennyiség 42 kg, ennek csaknem 2/3-a (kb. 25 kg) a sejtekben található, ezt nevezzük intracelluláris víznek. A maradék bő 1/3 rész (kb. 17 kg) képezi a sejteken kívüli, azaz extracellulárls vizet