A gyógyító beszélgetés [antikvár]

A színház világában nagyreményű művészek élnek sokáig az árnyékban. Néhányan tudnak róla hogy fontos lenne a szerepeltetésük, a közönség érdeklődne irántuk, azonban a külső körülmények epizód szerepbe kényszerítik őket. A külső körülmények alatt igazgatókat, városházi vezetőket, párthatalmasságokat értek, de sokszor a szakmabelieket, akik intrikákkal, elejtett szavakkal gátolják a művész reflektorfénybe kerülését. Ekkor azonban a "felső hatalmak", vagy csodák hatására a háttérbe szoruló jelentős szerepet kap, az érdeklődés felé irányul s a közönség tódul a színházba, s elsősorban miatta. Valahogy így állunk a pszichoterápiák terén is. Valaha Freudot az Akadémia urai bírálták, a Horthy rendszerben a budapesti Pszichoanalitikus Iskolát bal oldali (és zsidó) irányzata miatt üldözték, az 50-es években pedig a szubjektív idealizmus megtestesítőjeként szorították háttérbe.