A női vágy ritmusa [antikvár]

'?Tiri H * (O) vSgg Előszó A második világháború után a tömeggyártásnak és a reklámoknak köszönhetően a női sztereotípiák ereje egyre csak terjedt és erősödött, míg végül a melltartók és a tűsarkú cipők, a körömlakkok és a rúzsok a földgolyó minden zugába eljutottak. De ahogy a sztereotípiák nyomása egyre szorongatóbb lett, kibontakozott az ellenállás is: gyűlt, dagadt, föld alatti csatornákon áradt bele azoknak a nőknek a tudatába, akiket feldühítettek és elképesztettek a velük szemben táplált ellentmondó elvárások. Még mindig azért küzdünk, hogy a belsővé tett bűntudatunkat és a mélyen gyökerező kisebbségi érzésünket legyőzzük, hiszen a férfi fantázia még mindig meghatározó tényező, amikor vásárolunk vagy eladunk. A mellét kirakó sztereotip nőfigura a hosszú lábaival még mindig ott vonaglik az autók motorháztetőjén. A dögös szexrabszolga' képe, akinek a keze sosem árulkodik házimunkáról, aki mindig elérhető a férfi számára, aki pont akkor élvez el, amikor a partnere (mindig van egy rá vágyakozó partnere), és aki soha nem inog meg a szülői szerep függőhídján sem, továbbra is otthonaink dísze. De azért mára fokozatosan enyhül a szorítás a nőkön. A leszbikus nőknek sikerült szembeszegülniük vele, és lassacskán aztán a he-