Az ajándék [antikvár]

Bevezetés KINYITNI A TUDATUNK BÖRTÖNÉT Egy haláltáborban tanultam meg élni 1944 tavaszán tizenhat éves voltam, és a szüleimmel meg a két nővéremmel Kassán éltünk, Magyarországon. Mindenfelől a háború és az előítélet jelei vettek körül minket. A sárga csillag a kabátunk-ra tűzve. A magyar nácik - a nyilasok -, akik elfoglalták a régi lakásunkat. A hírek a frontokról és az Európa-szerte terjedő német megszállásról. A szüleim riadt pillantásai az ebédlőasztalnál. A szörnyű nap, amikor kitettek az olimpiai tornászcsapatomból, mert zsidó vagyok. De engem akkoriban a szokásos boldog kamaszizgalmak kötöttek le. Szerelmes voltam Erikbe, az első barátomba, a magas, intelligens fiúba, akit egy olvasókörben ismertem meg. Az első csókunk járt a fejemben, és az új kék selyemruhámban gyönyörködtem, amit apám nekem tervezett. Észrevettem, hogy fejlődök a balett- és gimnasztikai stúdióban, és tréfálkoztam Magdával, a gyönyörű nagyobb nővéremmel, és Klárával, aki a budapesti Konzervatórium hegedű tanszakára járt. Aztán minden megváltozott. Egy hideg áprilisi hajnalban a kassai zsidókat összegyűjtötték, és bezárták egy régi téglagyárba a város peremén. Pár héttel később Magdát, a szüleimet és engem felszállítottak egy marhavagonra, és elindítottak Auschw^itzba. A szüleimet az érkezésünk napján megölték a gázkamrákban.